14985. lajstromszámú szabadalom • Újítások lőfegyvereken
ha a fegyver a vállra vau támasztva; a fogantyút a 17. ábrán látható helyzetből a fi. ábrán látható helyzetbe toljuk. ínég pedig a hüvelykujj segélyével, mely a (d3) felületre fekszik, a kéz többi ujja igen természetesen a (d2) fölületre fekszik, tehát eme helyzetnél nehéz, sőt lehet mondani lehetetlen, hogy az ujjat a (d) kivágásba toljuk és így a billentyűt mozgassuk, vagy, hogy a kezet a (d2) fölületre fektessük és a (D') emelő (d.6) karját lenyomjuk. Ez az emelő tehát a (c5) kivágásba eshetik, ha az emelő egészen elől van. Az emelő visszahúzásánál a kézizmok épen ellenkező módon működnek, a hüvelykujj nem fekszik a (d3) fölületre és az ujjak a (d2) fölületet veszik körül, úgy, hogy a (D') emelő, mielőtt a fogantyút mozgathatnék, a záróhelyzetet elhagyja, Ez a körülmény a szerencsétlenségek elkerülése czéljából fontos, ugyanis ha a fegyvert mint egyszerű hátultöltőt használjuk, a billentyű eleresztésétől és az ujj levételétől addig, míg a kéz a (d2) fölületet fogja meg, hogy a fogantyút visszahúzza, bizonyos idő telik el, ép úgy bizonyos idő telik el akkor is, ha a fegyvert ismétlőfegyver gyanánt használjuk attól az időponttól, a mikor a fogantyú rögzítésénél a hüvelykujj a (dH) fölületről leemeltetik, addig, míg a kéz a (d2) fölületet megfogja, mely idő minden esetben elégséges a töltény elsülésére, úgy, hogy ez előbb történik meg, mint a záródugattyú visszahúzása. Ép úgy lehetetlen a «görcsös» lövés, ha a fegyvert mint ismétlőfegyvert használjuk, mert a kéznek a fogantyún való helyét és arra gyakorolt hatását meg kell változtatni. (E) legczélszerüebben egy kettős szögemelő (8. ábra), mely (e)-nél a závárzattok (a4) üregében a (B) záródugattyú fölött van elhelyezve, tengelye a záródugattyú fölött van és két rövidebb (el) karja van, melyek elől a záródugattyú két oldalán alkalmazott egy—egy (b9) peczekbe ütközhetnek, továbbá két hosszabb (e2) karja, melyek hátul a vezetőn alkalmazott egy-egy (c6) csap pályájába nyúlnak. Az (e4) rúgó az emelőt forgáspontja körül hátrafelé forgatja. Ha a vezető hátrafelé mozog, hogy a záródugattyút kitérítse, (14. ábra) a (c6) csapok az (e2) karokba ütköznek, úgy. hogy a vezető további hátrafelé való mozgásánál a fogantyúra ható erőt az (E) emelő vigye át és így a (b) horog által megfogott töltényhüvely a töltőűrből könnyen kihúzható legyen. Karimás töhényhiivelyeket eme készülék akkor is kihúzhat, ha a fegyver a vállra van támasztva. Ha a vezető és a záródugattyú egészen hátul van (17. ábra), az (e4) rúgó az emelőt hátrafelé forgatja, úgy, hogy a vezetőnek ezt követő előre meneténél a (b9) peczkek az (el) karokra hatnak, és az emelőt a fi. ábrán látható helyzetbe viszik. A (P) ütőszög (t') farka (10., 11. és 13. ábra) a záródugattyú villás (Bl) végében mozog és egy hátrafelé nyúló (r) üreggel van ellátva, mely legczélszerüebben oly módon állítható elő, hogy az ütőszög farkát három oldalú (t3) keret gyanánt képezzük ki, mely elől nyitva van és melynek egy (t2) toldata van. Ez a (t2) toldat az (S) eícsattantó emelővel jön érintkezésbe, hogy a fegyvert meg lehessen feszíteni. Ha a (c) vezetőt hátrafelé húzzuk, a (cl) rész az (r) üreg hátsó falával jön érintkezésbe, (14. ábra) úgy, hogy a (P) ütőszöget a (B) záród ugatytyúban hátrafelé lehet húzni, miáltal az ütőszög mellső vége nem fekszik a töltényre, melyet az előretolásnál a záródugattyú a töltőűrbe tolt be. A (c) vezető rögzítőkészűléke (Ifi., 21. és 22. ábra) legczélszerüebben egy (F) fogasrúdból és az (Fl) kilincsből áll, a fogasrúd legczélszerüebben a (Cl) vezetékeken van megerősítve, a kilincs pedig a (C) vezetőn, még pedig a hátsó (c3) rész megfelelő hasítékában. Az (F') kilincs még pedig a vezető bármely irányú mozgásánál a mozgás egész időtartama alatt a kellő helyzetben az (F) fogasrúdba fogódzik. (21. és 23. ábra). Az (F) fogasrúd mellső és hátsó végén lévő (f fl) kivágások lehetővé teszik, hogy a kilincs a fogasrúd fogaiból kilépjen és a vezetőn függélyes irányban lefüggjön, (20. és 22. ábra) úgy, hogy a kilincs a következő mozgásnál ellenkező szög alatt feküdve fogódzik a fogasrúdba. Ha tehát a vezető mozgását bármely irányban