14603. lajstromszámú szabadalom • Gázöngyújtó
— 2 jében 1 g platina van. keverünk 3 g. aluminiumhydráttal. Ezen keveréket körülbelül 90° C.-nál szárazra befőzzük és 1 /a cm3 telitett czukoroldatot adunk hozzá. Ezen utóbbi kompozicziónál az aluminiumhydrátot egészen vagy részben aluminiuraoxyddal helyettesítjük, mikor is 2 rész aluminiumoxydnak 3 rész aluminiumhydrát felel meg. Az ilyen vagy más módon előállított pásztából a következőképen állítunk elő gázgyújtót. Laza gyapotot vagy más növényi rostanyagot impregnálunk ezen pásztával vagy pedig ebbe bele ágyazzuk. Ezután nyalábokat készítünk, melyek több kiálló rosttal vannak ellátva. Ezen nyalábokat alkalmas kötőszer segélyével közönséges lávalángzókra erősítjük. Ráerősíthetjük azokat fénilángzóra is, pl. aluminiumlángzóra, mi mellett azok megfelelő, a lángzón alkalmazott mélyedésbe erősíttetnek kötőszer alkalmazásával vagy a nélkül. Ha ezen nyalábokat vörös izzásig hevítjük, akkor teljesen megbontatnak katalitikus anyaggá. Ha a gáz ilyen katalitikus anyaghoz jut, akkor ez izzani kezd és ha el van látva egy hegyes csúcscsal, pl. egy fonallal vagy rosttal, a hol a gáz és levegő elegendő benső leg keveredik, akkor a fonal vagy rost eléggé fölmelegszik és a gázt meggyújtja. Nem szükséges, hogy az ilyen rost tökéletesen áthatva legyen katalitikus anyaggal, mert ha csak aluminiumoxyddal van is áthatva, akkor ez hevítésnél elegendően katalitikussá válik, hogy a gázt meggyújtsa. Ha tehát csak az alapot látjuk el finoman eloszlott katalitikus fém és oxyd keverékével és a rostok főképen földoxyddal vannak impregnálva, akkor az ilyen kombináczió elegendő, hogy a gáz meggyújtását eszközölje. A mint a vilagítógázzal és levegővel érintkezésbe hozott alaprész izzani kezd, fölhevíti a rostokat, melyek azután katalitikussá válnak és elegendőképen fölmelegszenek, hogy a gáz meggyújtását eszközöljék. A fönt említett nem fémes rostok helyett, használhatunk igen finom fémrostokat vagy huzalokat, pl. platina huzalokat. Világos, hogy a platina helyett valamely más egyenértékű katalitikus fémet is használhatunk, így pl. aranyat, vasat vagy aezélt bevonhatunk katalitikus anyaggal, a nélkül, hogy az által eltérnénk ezen szabadalom lényegétől. Hasonlóképen használhatók az aluminiumoxyd helyett más alkali földfémek gyakorlati értelemben vett olvaszthatatlan oxydjai is, mint pl. a zirkonium, a lantban, az yttrium, beryllium stb. oxydjai, vagy pedig más anyagok is, pl. azbeszt, ásványi gyapot s más efélék. A katalitikus anyagban a katalitikus fém mennyisége 60—10°/0 között váltakozhat, mi mellett a maradék, mint leírtuk volt, valamely oxydból vagy oxydok keverékéből áll. A fönt leírt ehloridok helyett használhatunk a katalitikus anyagok előállításánál más sókat is, pl. nitrátokat vagy acetátokat. A rajzban föl van tüntetve egy olyan lángzó, mellyel a katalitikus anyag használható és pedig az 1. ábra a teljes lángzót matatja, öngyújtással nézetben; A 2. ábra ugyanaz oldalnézetben; a 3. ábra az 1. ábra függélyes metszete az anyag és drótnyaláb eltávolítása után; a 4 ábra az ernyő és a benne megerősített huzalnyaláb perspektivikus nézete; az 5. ábra nézet, mely mutatja, hogy milyen módon hozható a katalitikus anyag a gázlángzóval összeköttetésbe. Az (A) lángzóra (B) ernyő van erősítve és ez utóbbi veszi föl a (D) huzalnyalábbal ellátott (C) katalitikus anyagot; a huzalnya'áb bármely tetszőleges módon megerősíthető. Ez finom, előnyösen platinából való huzalokból áll, melyek nyalábbá vagy kábellé vannak egyesítve és a (b) mélyedésben (5. ábra) rögzíttetnek. A huzalok szabad végei legelőnyösebben fölfelé hajlíttatnak, úgy hogy közel állnak a lánghoz és nem jutnak érintkezésbe ennek legforróbb részeivel. Ha a jelzett módon igen finom platinahuzalokat alkalmazunk, akkor előfordulhat, hogy azok végei megolvadnak és azután gömböket képeznek, minek folytán a huza-i lok kevésbé hatékonyakká válnának. Az ernyő
