14512. lajstromszámú szabadalom • Önműködőleg szoruló és lazuló menesztő kötélpályák számára

Megjelent 18Í>9. évi május hó 'ii) én. MAGY tóS KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LÉTRAS 14512. szúm. V/g. OSZTÁLY. Önműködőlég szoruló és lazuló menesztő kötélpályák számára. ROESSEMANN ÉS KÜHNEMANN CZÉG BUDAPESTEN, MINT BELLÁNl KÁROLY BÉCSI MÉRNÖK JOGUTÓDJA. A szabadalom bejelentésének napja 1898 november 14-ike. Elsőbbsége 1898 július 25-étől kezdődik. A jelen találmány tárgyát önműködőlég he- és kikapcsolódó menesztő képezi kötél­pályák számára, mely lényegében egy vagy több, végükön lendíthetően megerősített kar­párból áll, mely karok egymás felé forduló szabad végeiken megfelelő kötélfogó fölü­letekkel vannak ellátva, a hol is ezen kötél­fogó fölületek és a hozzátartozó karok forgáspontja közötti távolságok összege, hozzáadva a kötél vastagságát, nagyobb, mint a két kar fo''gáspontjának egymással való távolsága. A mellékelt rajzon a találmány tárgyát képező menesztő vagy kötélszorító egy fo­ganatosítási alakjában van bemutatva. Az 1. ábra annak oldalnézete. A 2. ábra előlnézet. A 3. és 4. ábrák metszetek az 1. ábrának x—x vonala szerint. Az 5. ábra vízszintes metszet a 2. ábrának y—y vonala szerint. A mint említettük, ezen kötélszorító két vagy több, a jelen foganatosítási alakban két pár, egyenként egy (A) tokban szimet­rikusan forgatható (a) pofából vagy karból áll, melyek egymásfelé forduló végeiken az (al) kötélfogó fölületekkel vannak el­látva. Az (a) karoknak kilendülése a tokban megerősített (a2) csapszög által van hatá-I rolva. mely az (a) karoknak az ezen kilen­| diilési hosszhoz képest méretezett (a3) hossz­! nyílásain átjár. A két karpárt magukba foglaló (A) tokok egy darabban vannak öntve, mely a (d) görgőknek csapágyait is hordja és a szál­lító kosár tartórúdjának befogadására alkal­mas (h) furattal van ellátva. Az egy karpárhoz tartozó (a) karok a hezzájuk tartozó (A) tokba akként vannak beszerelve, hogy az (al) fölületek és a hoz­zájuk tartozó karok (a4) forgáspontjai kö­zötti távolságoknak a kötélvastagsággal nagyobbított összege nagyobb, mint a két (a) kar (a4 a4) forgáspontjainak egymástól való távolsága. Ennek következtében, a mint könnyen be­látható, az (al) kötélfogó fölületekre egy­idejűleg gyakorolt minden nyomás, mely az (a) karokat (a4) forgáspontjaik összekötő egyenesébe igyekszik nyomni, az egymással szemben álló (al) kötélfogó fölületeket egy­máshoz közelíti, tehát az ezen fölületek közé hozott tárgyat (kötelet) összeszorítani tö­rekszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom