14288. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet villamos erővel tovamozgatott automobil járművek számára

- 4 a kefék a (G) kormányszerkezet szegmentjein az egyenes irányú haladásnak megfelelő állásába jutnak. A (G) korong ekkor ugyanakkora szöggel fordúlt el, a milyennel a kocsivezető előbb a keféket elállította és az az (f5) szekrény csavarmenete által fogva tartatik, tehát a keféknek a kormányszerkezet szegmentjein való súrlódása által nem menesztetik tovább. A (G) kerék az (fö) szekrénynek végnélküli csavarját semmiképen sem mozgathatja. Az áttételi viszonyok alkalmas megválasztásánál a két hajtókerék sebességének minden egyenlőtlensége a (G) korongnak forgattatását idézi elő, mely korong oly szöggel fordúl el, a milyennel a kocsivezető a kézi forgattyút elforgatfa. A kocsivezető tehát a mellső kocsivázon ülhet és ezzel együtt mozoghat, vagy magában a kocsiban ülhet, mely esetben a következő berendezés használtatik. Az (i) rúd. melyen a kefék ülnek, a mellső váznak tetszőleges pontján van ágyazva és azzal együtt mozog. Ezen rúd fölső végén egy kúpkereket hord, mellyel a (j) kézi kerékkel ellátott vízszintes tengelynek kúpkereke kapcsolódik. Az egész szerkezet az (i) tengelyt körülövező és a mellső vázon megerősített cső tartja. Kanyarodáskor a kocsivezető a (j) kézi kereket az egyik vagy másik irányban forgatja, a mellső váz elfordúl és a vízszintes tengely annak haladási irányát jelzi Mihelyt a kocsivezető a kézi kerék forgatását beszünteti, a kocsi a vízszintes tengely által jelzett irányban halad tovább. A menetirány megváltoztatását az egyikgép fegyverzetének rövidrezárása helyett a hozzátartozó térmágnesnek erősebb gerjesztése által is elérhetjük, még pedig akként, hogy a térmágnesnek az áramtól átjárt tekercseléseit szaporítjuk, vagy annak áramkörébe segédgerjesztést kapcsolunk be. A kormányszerkezet elrendezése ezen esetben ugyanaz marad, csakhogy a készülékkel a térmágneseknek áramkörei, nem pedig a fegyverzetei vannak összekötve. A leírt elrendezést azon esetben is alkalmazhatjuk, mikor a hajtó kerekek csapszögek körül ellendíthetők. Ezen esetben a 8. és 9. ábrákban bemutatott elrendezést választjuk. A mellső váznak (H) tengelye mindegyik végén egy-egy (J) hüvelyt hord, melyben a (K) csap forog. Ezen (K) csapok mindegyike a megfelelő kerék tengelyszárával szilárdan össze van kötve. A (K) csapokra az (Al A2) motorok vannak megerősítve, melyek egy egyetlen fogaskerékáttétel, mely legalább is az 1 : 10 viszonynak felel meg, a kocsikerekeket hajtják és ezekkel együtt elfordulnak. Ha bizonyos részek kicseréléséről vagy javításáról van szó. a motort a fogaskerekekkel és a kerékkel együtt a kocsiról könnyen leszerelhetjük. A forgási csapot a tengelyszár fölött vagy a tengelyen is elrendezhetjük, míg a hüvely a tengelyszárra van erősítve, vagy másként van elrendezve. Minden esetben azonban a mótor az általa hajtott kocsikerék tengelyszárával szilárdan van összekötve. A kormányzás a belül fogazott (L) szektor segélyével történik, mely az egyik tengelyszárhoz van erősítve és (M) fogashengerrel kapcsolódik, melynek tengelye a kocsitengelyen megerősített (N) szupportba van ágyazva és Cardan-féle kapcsolás vagy egyéb a kocsi helyzetváltozásait megengedő csukló segélyével a fogaskerékkel összeköttetésben áll. A második tengely szára a leírttal az (o) rúd által van összekötve. Ily kormányszerkezetnél a két mótor fegyverzetét szorosan kapcsolhatjuk, mivel a leküzdendő ellenállások csekélyek. A mellső váznak (H) tengelye a kocsiszekrénnyel a harántirányú (P) rúgó által van összekötve, mely a (Q) sarú által tartatik fogva, hogy az a kocsiszekrénynek (R) hossztengelye körül jobbra és ba'ra lendülhet, Ezen elrendezésnél a mellső keréktengely az út egyenetlenségeihez alkalmazkodva, vízszintes iránytól különféleképen eltérhet, de a kocsiszekrényhez erősített (S) ütköző lemezek által minden vízszintes irányú kitérésében megakadályoztatik.