14119. lajstromszámú szabadalom • Automatikus fék tetszőleges jármű fékezésére

Megjelent 1899. évi márczius hó 29-én. MAGY. SZABADALMI SZABADALMI LEIRAS 14119, szám. XX/d OSZTÁLY. Automatikus fék tetszőleges jármű fékezésére. BEMONDY LEON ÉS HALLÓT PÁL MÉRNÖKÖK VANNESBAN (FRANCZIAOBSZÁG). A szabadalom bejelentésének napja 1898 junius hó 30-ika. A találmány tárgya egy automatikus fék, mely tetszőleges kötélfékkel bíró jármű fékezésére használható. A fék alapieve az, hogy a működtetésére a járműben fölhalmozott energiát használjuk föl, még pedig a kapcsolás által megengedett elmozdulás közvetítésével. A fékezés a hajtó erővel arányos. A csatolt rajzokon : az 1. ábra a berendezés sematikus rajza, a 2. ábra egy részlet fölűlnézete, a 3. ábra, úgyszinte a 4. ábra egy csavarorsós féket ábrázol, melyet a találmány szerint rendeztünk be, az 5. ábra egy kiviteli alak. melynél a fék minden irányban hat. Az (1) kötél a jármű egy fix (2) pontján van megerősítve, és (3)-nál egy rúd közvetítésével vagy közvetlenül a (4) rúdhoz van kötve. Ez a kötél két (5 és 6) csigán van vezetve, melyek közül az egyik, pl. az (5) csiga egy áttevés segélyével a kocsi vezető keze ügyébe eső (7) működtető emelővel van kapcsolva. A jármű egy fix pontjára egy erős (9) rúgó támaszkodik, mely a (4) rudat abban az irányban tolja el, a melyben a féket meg kell húzni. A (4) rúd azonkívül a vontatásra szolgáló (10) kötéllel is össze van kötve. A kötél és a (9) rúgó a vonóerőt a járműre viszi át. Mindaddig, míg a vonóerő a (9) rúgó feszültségénél nagyobb, a fék meghúzva nincs, de ha a vontatás sebessége a kocsinak tehetetlenség következtében változatlanul maradt sebességénél kisebb lesz, a (10) kötél feszültségét elveszti, a (9) rúgó szabaddá lesz és a fék automatikusan, akként húzatik meg, hogy a megzavart egyensúly újból létesüljön. Ez a vizony az egyensúly helyreálltánál magától megszűnik. A (11) rúgó a fékpofát ismét a nyugalmi helyzetbe viszi. A (7) emelő segélyével, mely egy pedállal vagy más hasonló értékű taggal helyettesíthető, az (5) csigát a rúgó hatása alatt álló (12) fogasrúd közvetítésével lehet beállítani és az (1) kötél feszültségét tetszésszerint nagyobbítani vagy kisebbíteni, tehát a fékezést szabályozni, úgy hogy az automatikusan, vagy a szükségletnek megfelelően kisebb hatással dolgozik. A (9) rúgót a (13) vonórúddal kapcsoló (10) kötél az egyik (14) vonókar végén van megerősítve, mely a (15) tengelyre van ékelve, a melyen a (16) vonókarok is föl vannak ékelve; ezek a (13') vonókötelekkel alkalmas módon, pl. (17) lánczok által vannak összekötve. Forgó mellső alvázzal ellátott kocsiknál