13742. lajstromszámú szabadalom • Önműködő ívrakó könyv- és kőnyomdai gépek számára

3 -rögzítő illesztőjegyek attól eltávolodjanak, hogy közte és a leveendő ív között súrló­dás föl ne léphessen. A 2—tí. ábrákban föltűntetett két válto­tozat lényegében egy kereszt- ós hosszlior­nyokkal ellátott lapból áll, melyen az il­lesztőjegyek hossz- és keresztpálczákon el­tolhatóan vannak elrendezve, mely pálczák osztva vannak és rúgók által rendes állá­sukban tartatnak. Ezen rudak közös sinek által, a gép által akképen mozgattatnak, hogy néhány, vagy az összes illesztőjegyek az ívlevétel pillanatában a papirrakásról visz­szalé])iiek. Részleteiben a 2—4. ábrákban föltűn te­teti, berakókészűlék a (18) keretből áll, melyben közökkel czélszerűen négyszögle­tes lapok akként vannak elrendezve, hogy (19 20) hossz- és kereszthornyok keletkez­nek. melyekben a (21 22) illesztőjegyek vannak elhelyezve. Ezen utóbbiak ezenkívül (23 24) tuskók segélyével (4. ábra) czélsze­rűen hasábos vagy hengeralakú (25 26) hossz- és keresztpálczákon akképen ülnek, hogy utóbbiakon tetszés szerint eltolhatók és a becsavarandó illesztőjegyek vagy kü­lön csavar által minden tetszés szerint helyzetben rögzíthetők. A (26) keresztpál­czák az egész készüléken áthaladnak és egyrészt a mindkét oldalon (27) vezetékben (3. ábra) vezetett (28) sínné egyesülnek, másrészt a (29) sínben (4. ábra) vannak ve­zetve és a (30) rugók behatása alatt álla­nak. melyek oda törekszenek, hogy a (28) sínt a (26) pálczákkal együtt a (34) nyíl irányában (2. ábra) a készüléken vezessék. A (25) pálczák czélszerűen a középen osztva vannak, mely részek a bekapcsolt (31) rúgó által állandóan egymáshoz közelíttetnek és a (32) szögemeltyü által a (33) vezetősínek­kel vannak összekötve. Ha a (28)sineket akkép kötjük a gép va­lamely mozgó részével össze. pl. (34) láncz által a (35) emeltyűvel (1. ábra), (mely kö­tés a tapasztalat szerint a legjobban alkal­mas e czélra), hogy azok a géphez és at­tól elmozognak, akkor a (26) pálczák az illesztőjegyekkel együtt egyöntetűen a sínek értelmében mozgattatnak, míg a (25) pál­czák és ezzel együtt az illesztőjegyek a a mozgásátvitel következtében a (32) szög­emeltyűk által egymástól és egymáshoz mozognak és ez által a papirrakást azon czélból, hogy a berakó a legfölső ívet min­den nehézség nélkül megfoghassa, szabaddá teszik. Az 5. és 6. ábrákban föltűntetett változat az előbb leírt szerkezettől abban különbö­zik. hogy az összes illesztőjegyek a leg­fölső ív megfogása előtt kifelé mozognak és ez által a papirrakást minden irányban szabaddá teszik. Ezen czélból az össze.s (25 26) pálczák két részre vannak osztva éshii­velyszerűen vannak egymásba vezetve, mely hüvelyekben a (30 31) rugók vannak elhe­lyezve és ezek a részeket a közép felé összehúzni igyekszenek. Ezen osztott rudak egyrészt közvetlenül, másrészt (32) szög­emeltyűk által két (28) sínnel vannak ösz­szekötve, melyek a (33) sinek és (27) veze­tékek segélyével vannak a készüléken ve­zetve és egymással (36) kettősemeltyű (6. ábra) és (37) ha jtórúd által akképen össze­kötve, hogy ezen emeltyűk ide-oda mozgá­sánál a (28) sinek és ezzei együtt a (22) illesztőjegyek egyidejűleg a papirrakástól, illetve ahhcfó mozognak. A (32) szögemel­tyűk a mozgást a (25) hosszpálczákra vi­szik át, melyek ez által a (23) illesztő­jegyekkel egyértelműleg a papirrakástól és ahhoz mozognak. Síksajtóknál a papirívekneií a leírt mó­don való berakása, azok önműködő kiszedé­sét kívánja, mivel a berakok a papirt a nyomtatás tartama alatt is fogva tartják, mi által a kézzel való levétel lehetetlen, minthogy mozgatott részek után kellene kapni és a nyomtatott ívek elszakadnának vagy legalább is elgyűrődnének. Az íveknek a (9) berakókról való önmű­ködő levétele az 1. ábra szerint a (17) ki­szedők által történik, melyek a (39) ten­gellyel vannak összekötve. Kzen tengely a (40) fogaskerék és a (35) emeltyűvel for­gathatóan összekötött (41) fogasrúd által a nyíl értelmében mozgattatik. Ha a berakok azon állásban vannak, melyben a nyomta­tott ív egy kissé még ferdén hátrafelé

Next

/
Oldalképek
Tartalom