13742. lajstromszámú szabadalom • Önműködő ívrakó könyv- és kőnyomdai gépek számára
_ 4 — áll, akkor a (17) kiszedők a (35) emeltyűi lefelé mozgása következtében az ívet megfogják és ferde állásban fölfelé vezetik, mire az a ferde sík hosszában a (42) halomrarakó készülékre csúszik és az ezen pillanatban mozgó illesztőjegyek a kellő helyre fektetik. Az ívkiszedő (42) halomrarakókészülékének szerkezete a berakó készül ék kel hasonlóan van berendezve, a midőn a (28) síneket a (39) tengely mozgatja, a mennyiben a tengely a sinekkel (44) karok és (43) lánczok által van összekötve. A kiszedő halomrarakó (45) állítható rugalmas ütközői a (17) karokkal való ütközésnél keletkező lökés által elősegítik a nyomtatott papirív levezetését. A leírt önműködő ívberakás a 8—10 ábrákban egy gyorssajtóra van alkalmazva. Tudvalevőleg a hengersajtóknál a (46) berakóasztal a gép fölött van elhelyezve és a (47) ferde vezetőfölület által a (48) nyomóhengerrel van összekötve, míg a (49) kiszedőasztal a berakóasztal alatt van elhelyezve. A berakónak tehát ezen gépnél az asztaltól a nyomóhengerhez és visszahaladó mozgást kell végeznie, mely nek bevezetésére mindazon géprészek' igénybe vehetők. melyek a gép járása alatt megszakítás nélkül ide-oda mozognak. Erre mindenek előtt a nyomóhengert hajtó (50) fogasrúd alkalmas, melynek mozgása a föltűntetett példa szerint egy szilárd, nem rugalmas és (51) görgőkön vezetett (52) zsinór által az itten példaképen hengerszerü (53) berakóra akkép vitetik át, hogy mindkettő (fogasrúd és zsinór) egy értelemben ide-oda mozog. 11a a berakó teljes lökete kisebb mint a fogasrúdé, a mi többnyire előfordul (2 3 1), akkor azt egyszerű, ismert eszközök. mint emeltyű által, a kívánt löketre redukálhatjuk. Ezen szerkeaetnél a hengeralakú berakó példaképen egy keretbe van ágyazva, melynek (54) oldalrészei (55) tarlókon (56) görgök között vannak vezetve és mely (54) oldalrészeken (57)-nél a zsinór vau megerősítve, míg a zsinór másik vége az (50) fogasaidon (58)-nál van rögzítve. A berakó pl. egy négykerekű kocsin is lehet ágyazva, mi által az hosszú (54) oldal részeket megtakarítjuk. A berakókészűlék (1) halomrakója az 1. ábrabelivel teljesen megegyezik. mi által a berakónak olyan mozgást szükséges adni, hogy a (22) illesztőjegysorozat fölött elhaladhasson. A 9. 10. ábrákban az (54) oldalrészek az (59) görgőkön futnak, melyek, hogy az illesztőjegyeknek kitérhessenek, a (60) hajlított sinre futnak föl és ezáltal a berakót is a papirívvel együtt vagy a nélkül akadálytalanul átvezetik. Hogy a berakót különböző magas papirrakások számára üzemképesen tartsuk, az (53) forgóhengert mindkét oldalán (61) függélyes vezetékben ágyazzuk, mely vezetékben a hengerek forgását megakadályozó (62) négyszögletes csapok föl és le mozoghatnak. Mivel az illesztőjegyek által átfogott tér különböző nagy, a berakónak pedig czélszerűen állandó löketet adunk, a (22) illesztőjegysorozatnak különböző papirnagyságánál ugyanazon helyen kell maradnia, a miből kitűnik, hogy azok közvetlen a (28) mozgósíneken lehetnek elhelyezve, melynek mozgása a gyorssajtó valamely mozgó részéről könnyen levezethető. A nyomtatott papiríveknek a (49) asztalra való kiszedése ezen gépnél a (63) ismert kiszedő által önműködően történik, mely jelen gépnél is alkalmazható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Könyv- és kőnyomdai gép önműködő ívrakója. jellemezve egy a gép által mozgásba helyezett berakó által (I. ábrában (9), 8. ábrában (53), mely tapadó fogófölülettel bír, minek következtében a legfölső ívet megfogja: jellemezve továbbá egy az íveket halomrarakó készülék által, mely a (19 20) hossz- és kereszthornyokkal ellátott (18) lapból áll, melynek (21 22) illesztő jegyei ezen hornyokban eltolhatóan és (23 24) tüskök segélyével az esetleg két részre osztott (25 26) hossz- és keresztpálczákon állithatóan vannak elrendezve, melyek egy vagy több a gép által mozgatott (28) sínnel akképen vannak összekötve. hogy a hosszpálczák esetleg a
