13627. lajstromszámú szabadalom • Léghajó

köztien felnit mindig erősen ide-oda ingadozik.

I\ hátrá ny t tudva le vőleg az állal kerülhetjük cl. hogy a szállóernyő tetején egy nyílást rendezünk cl. mely biztosítószelep gvanáni a I*• \'égőnek folytonos ki:ir iinl;is;\r t ■ n iz'f,d i ni fű’ fs ez által megakadályozza. 11 olí\ a levegőnyomás túlnaggyá váljék

A szállóernyo folytonos ingadozását a le\ebinek kiáramlása okozza. A mint azonban az ernyő üregében összegyiilt komprimált levegő egy bizonyos meghatározott oldalon a kiáramlásra utat talál, az ernyőt ax ellenkező irány fele heves lökés éri, a mi elvileg' ugvanazon jelenség, mely a Seliger-féle vízkerék forgásánál megy végbe.

Kzen jelenséget első sorban az I. es 2. alirabaii toltiintefetr levegöcsnvamk szerk e>/1 cse l'e használom föl.

Ilyen levegöesavarnak a szállóernyő ürege 11 ez hásőiilo üreggel kell bírnia es erre merőleges irány bán kell a levegőtlen mozognia. Hz a Ital az üregben levegő gyűlik össze. mely. minthogy nincs kifelé útja. komprimáItafik. Kzen levegő kezdetben csupán a csavar mozgása ellenében gyakorol inomást. mih ’\ r azonban a levegő egy meghatározott in\ bán kiáramolhat. a csavart ellenkező irány tele heves lökés éri.

Fontos tehát, hogy a levegő, ha a kellő n\omast elerte. kizárólag csak egy bizonyos irányban i«hátra») ¡»rámolhasson ki. mi által az ellenkező irány felt'1 («előre») folytonos hajtás idéztetik elő.

I'.zt az által éretn el. hogy a csavar vázat nem közepén, hanem a mellső, vagyis a hajtás oldalán rendezem el. míg a hátsó vagy kifolyási oldalt könnyű vitorlavászonbol («repiilőhártya») alkotom, úgy hogy az. a mint a bezárt levegő elegendő nagynyomást ért ei. hátra hajlik és a levegőt kiáramoltatja.

Ha. a mi a legczélszínibbnek látszik, két ily csavarszárnyat helyezünk el egymással szemben egy forgó tengelyen, akkor, nehogy a czentrifugális erő hatása folytán fölös mennyiségű levegő szoríttassék ki. a külső oldalt is vázzal merevítjük. Ez esetben a levegő, minthogy közepén a hajótengely és a czentrifugális erő hatása folytán ki nem áramolhat, kifelé és elöl pedig a váz képez túl nem léphető akadályt, csak egyedül a hátsó oldalon áramolhatik ki, mi által folylonos hajtás éretik el.

A léghajó tartására szolgáló és a és í-. ;ibi-.ikbaii föltiintétélt tartóernyö szerkesztésénél is a szállóernyőből indulok ki.

Míg azonban a szállóernyő csupán a nehézségem hatása által előidézett és a föliiletére merőlegesen lefelé irányuló mozgás folytán gyűjti és sűríti a levegőt, addig a tartoernyőnek a csavarnak előre való mozgását kell ugyanezen ezélra fölhasználnia, Kzen okból a szállóernyö alakját változatlanul itt sem lehet megtartani. A tartóernyónek első sorban is egy oldalt messze kinyúló és váz által merevített mellső éllel kell birnia. mely az ernyöföliiletét érő légmennyiségek gyűjtésére szolgál. Kzen légtömegek azonban, ha a tartóernyö alatt akadálytalanul elhaladhatnának, nem fejtenének ki elegendő tartó hatást. Szükséges ennek folytán, hogy a széles mellső oldalhoz csatlakozó tulajdouképeni tartó test a levegőt, mintegy egy zsákba, elfogja, sűrítse és ha nyomása elég nagy, azt csakis alul bocsássa ki, mi által az ernyő a Segnerkerék elve szerint terhek hordására elegendő nagyságú fölhajtást kap.

A tartóernyö tehát oly fél szállóernyőnek tekinthető, melynek’ megmaradt fele előre van irányítva, és melynek metszési élét a váz merevíti, míg a hátsó, csaknem félköralakú kerülettel bíró és zsinórokkal többé-kevésbbé összehúzható ernyőüreg a bezárt levegő ellenében fölül, hátul és oldalt legyőzhetlen ellenállást fejt ki, úgy hogy a levegő csak lefelé áramolhat ki. De ott sem áramolhat ki rögtön a levegő, minthogy a berendezésnek a nehézségerő hatása folytán bekövetkező esése, úgy mint a közönséges szállóernyőnél megakadályozza azt. Csakis midőn a gyors haladás következtében a folytonosan összegyűlő és komprimálandó levegő nyomása elég naggyá lett, fog a levegő alúl kiáramlani, mi által, mint már említettük, az ernyőnek terhe tartására elegendő nagyságú