13430. lajstromszámú szabadalom • Eljárás borax gyártására

— 2 -oldatot szénsav hozzávezetésével az oldatban ammoniumbikarbonáttá alakítsuk át. A föntebb részletezett módon létrehozott aminoniumbiborát tehát az ásványban jelen levő nátriumklorid vagy szulfát hatása alatt fölösleges ammoniak jelenlétében nátriumbiboráttá alakul át egy régóta ismert reakczió folytán. A csatolt rajz egy ipari czélokra alkalmas készüléket ábrázol, melyben a borax új eljárásunk szerint gyártható és mely lehetővé teszi, hogy az üzemet pontosan ellenőrizzük és így lehetőleg gazdaságos ipari eredményt érjünk el, mely készülékeknél a bórsavon kívül még az ammoniákot is visszanyerjük. Az (A) desztilláló oszlop segélyével, melyben a legolcsóbb áron beszerezhető ammoniáksó oldata van, oltatlan mésszel annyi ammoniakot állítunk elő, a mennyi a földolgozandó ásvány "egy részének elbontására szükséges. Ezen ammoniakot annyi vízben oldjuk, a mennyit a gyártás megkezdésénél a (B) elnyelőbe töltöttünk, a víz a művelet befejezte után az első anyalúgot képezi. Mintán ez a víz elegendő ammoniakot nyelt el, a (C) autoclavba töltjük, melybe kellő mennyiségű szénsavat nyomunk. A szénsavat többnyire egy mészkemencze segélyével állítjuk elő, vagy a generátorok égósterményeiből választjuk le. Az autoclavot mérsékelten és fokozatosan fűtjük, először a földolgozandó ásvánnyal töltjük, azután elzárjuk, nyomást létesítünk benne és bizonyos ideig a nyomást fönn is tartjuk. A töltést 30° C.-nyi hőmérsékletnél körül kezdjük meg és 60° C.-nyi hőmérsékletnél végezzük be, gondoskodván arról, hogy az autoclavot azonnal elzárjuk, mert ha az autoclav magasabb hőmérsékleten is nyitva maradna, ez az ammoniumbikarbonát szétbomlása következtében nagy szénsav- és ammoniákveszteséget okozna. Ha pl. valamely műveletnél 5000 kg. 46°/o bórsavanhidritet kaleziumsesquiborát alakjában tartalmazó pandermitet (egy kisázsiai eredetű ásványt) használunk, erélyes keverés mellett a tömeget 2 atmoszféra túlnyomás alatt öt óráig hevítjük. A bomlás megkezdődése után az autoclav tartalmát a (D) nyomószűrőkbe hajtjuk, a szürőlepényeket kimossuk és a leszúrt lúgot egy (E) reakcziókádba vezetjük, ezen kádba, a meleg folyadékot keverése közben kellő mennyiségű nátriumkloriddal elegyítjük. A nátriumklorid teljes föloldása után a folyadékot még egy óráig, tartjuk a kádbaji, aztán kevés vizet adunk hozzá, mely szabad ammoniákot tartalmaz, hogy némi ammoniakfölösleget biztosítsunk és ezáltal kikerüljük. hogy a keletkezett ammoniumklórid a képződött nátriumbiborátra hasson s így ammoniumbiborát és nátriumklorid keletkezzék. A kád átalakult tartalmát a (G) kristályosító készülékbe lebocsátjuk. Miután ottan az anyalúg lehűlt, azt a (B) elnyelőbe vezetjük vissza, melyről föntebb volt szó és az elnyelőbe annyi ammoniakot vezetünk, hogy az ásványból egy újabb adagot kezelhessünk. A műveletnek több ízben való ismétlése után az anyalúg ammoniumkloriddal lesz telítve, melyből a kereskedelemben értékesíthető kristályok le nem válnak. Ezt az anyalúgot, melyben az ammónium szabályos ammoniumkarbonát, ammoniumbikarbonát, ammoniumklorid, ammoniumszulfát, ammoniumbiborát - alakokban van, az ammóniák visszanyerése által meg kell tisztítani. Egyidejűleg visszanyerjük a bórsavat is nátriumbiborát és ammoniumbiborát alakjában. Hogy ezt tehessük, az anyalúgot az (A) desztilláló oszlopba vezetjük, melyről föntebl) szó volt. Ezen oszlopban, miután fölső lapjain az anyalúg fölmelegszik, abban a szabályos ammoniumkarbonát és ammoniumbikarbonát fölbomlik. Az oszlop középső részén az anyalúgra egy szilárd bázis, pl. mész hat, mely az anyalúgban visszamaradt ammoniumsókból szabad ammoniakot és megfelelő kalcziumsókat termel, a milyenek a kaleziumkarbonát, kalcziumszulfát, oldhatatlan kalcziumborát és az oldható kalcziumklorid. A mész a nátriumbiborátra hatva, abból oldhatatlan kalcziumborátot és marónátront termel. Végre az anyalúg leszáll az oszlop alsó részébe, ott gőzzel telt kígyózó csövek me-