13430. lajstromszámú szabadalom • Eljárás borax gyártására
— s -legítik és így az ammoniak utolsó nyomai tói is megtisztul. Az anyalúgból tehát az oszlopban, kivéve a kalcziumkloridot. minden oldhatatlan sóalakban válik ki, az oldatbau csak kalcziumklorid marad, ezt leszűrjük és elvezethetjük Az oszlopban levő szilárd maradékmész, kalcziuinborát, kalcziumszulfát és kaleziumkarbonátkeverékből áll. E maradék mint szegény ásvány tovább földolgozható. Az SO, gyök ezen műveletek alatt mindig visszanyeretik Ugyanis a szilárd maradék, mely az (A) desztilláló oszlopban keletkezik, idő multával gazdagabb lesz kalcziumszulfátban. Ha a kalcziumszulfát a szilárd maradék 25%—3<)°/0 -át teszi, helyén lesz az SOs gyököt a mésztől elválasztani. Ezen ezélból ama tömeget, mely több mint 25%, egész 3()°/0 -ig tartalmaz kaleziumszultátot, egy külön eljárásnak vetjük alá, mely megengedi, hogy azon bázist, melyhez kötve a kalcziumszulfát átalakítására szükséges szénsavat bevezetjük, visszanyerjük. A tömeget közömbös ammoniumkarbonáttal hideg úton kezeljük. Ekkor a kalcziumszulfát oldható ammoinumszulfáttá és oldhatatlan kalcziumkarbonáttá alakul át. A kalcziuinborát alig bomlik. A tömeg leszűrése által leválasztott csapadékot mint szegény ásványt dolgozzuk föl, minthogy tényleg kalcziumkarbonát és kalcziuinborát keverékéből áll. A leszűrt folyadék ammoniumszulfát-oldatból áll, melyet külön kezelünk a desztilláló oszlopban oltatlan mész segélyével, mikor oldhatatlan kalcziumszulfát és szabad ammóniák képződik, mely utóbbi elnyeletik. Az oldó vizet és a szilárd maradékot eltávolítjuk. Ezután az autoclavban a kalcziumborátot ammoniumkarbonát és ammoniumbikarbonát segélyével elbontjuk és az így nyert ammoniumborátot a nátriumkloriddal másik reczipiensben: a reakezióban kezeljük. Ezen két müveletet egymástól pontosan megkülönböztetvén : 1. Biztosítjuk magunkat, hogy a kalcziumborátot kizárólag az ammoniumkarbonát és ammoniumbikarbonát bontja. A nátriumbikarbonát, a közömbös nátriumkarbonát tehát a káliumborát bontásánál nem szerepel, ami azért előnyös, mert a kalcziumborátot tökéletesen bontja az ammoniumkarbonát és ammoniumbikarbonát keveréke, mint a nátriumkarbonát és a nátriumbikarbonát keveréke. 2. Ezen eljárásnál könnyen biztosíthatjuk, hogy az ammóniák mindig fölöslegesen legyen jelen, mi szükséges akkor, midőn a nátriumklorid az ammoniumbiborátra hat. Ha ellenben egyesítenők a két reakeziót, úgy hogy azok egyidejűleg folyjanak le ugyanazon készülékben, az ammóniák fölöslege, melyet ekkor az elnyelőbe kellene vezetni, a szénsavnak az autoclavba való bevezetésekor az ammoniumkarbonáttal közömbös ammoniumkarbonáttá alakulna át, tehát szabad ammóniák jelen nem volna. Nem emelünk igényt azon műveletekre, melyek a szűrőből kijövő lúgot a kristályozóban való kikristályozására szolgálnak. A kristályozódásnál keletkező borsavas ammoniumkristályok, melyek lehűlés folytán válnak ki, újra visszaviendők a reakeziókádba, hogy ott a föntebb leírt nátriumkiorid általi kezelésnek vettessenek alá. Ha az anyalúgot az ammoniumbiborát kristályok kiválása után az elnyelőbe visszavesretnők, ezen anyalúg sok ammoniumbiborátot tartalmazván az ammóniákkal érintkezve közömbös ammoniumbiborátot ad és ebből nátriumkloriddal közömbös nátrium borát keletkezne. Ezen eljárás gazdasági hátrányokkal járna, mint azt minden szakember rögtön be fogja látni. Eddig csak arról beszéltünk, hogyan kell eljárni azon Kis-Ázsiából s máshonnan származó ásványokkal, melyek nátriumkloridot nem tartalmaznak, de ugyanazt a kezelési módot alkalmazhatjuk a többi nátriumkloridot tartalmazó ásványoknál is, nevezetesen a természetes boronátrokalczitoknál, melyek rendesen klórnátriummal és kalcziumszulfáttal vannak fertőzve. Megjegyzendő, hogy az ezen ásványokban foglalt nátriumklorid, mely idáig káró*
