12806. lajstromszámú szabadalom • Futókocsi fölfüggesztett terhekhez és a hozzátartozó vágánykitérő

az illető hasíték irányát követnie kell. A pályaelágazásokban tehát az a futó­kerekek karimái pontos vezetésre szolgálnak, míg a c görgők a kocsi oldalirányának megváltoztatására, úgy, hogy a kocsinak a pályaelágazásokon való átmenetele alkal­mával a kocsitartó horga nem ütközlietik a tartók éleibe. A kocsi erős ingásának elkerülése czél­jából ezen szezkezetnél is e bütykök (I—III. ábrák) vannak alkalmazva, melyek görgők­kel vagy rugókkal is helyettesíthetők, míg két kocsinak egymáshoz ütődésekor az üt­közők megfordulását egy kengyelalakú 1 rúgóütköző (II. ábra) gátolja meg. A segéd-tartókerekek itt is lehetővé teszik az egytengelyű kocsik használatát, még ha a pályaelágazásoknak széles hasítékai van­nak is. A kocsitartó horga vagy az ezt helyettesítő egyszerű körkeresztmetszetű szög, mely a két pályatartó közt a hasí­tékon áthatol, lehetővé teszi, hogy ívalakú elágazásoknál a mellékpályáknak görbületi sugarai nagyon kicsinyek és az elágazási szögek nagyok legyenek, a nélkül, hogy ennek következtében a tartó horga vagy szöge a hasítékban súrlódnék vagy meg­szorulna. Ennélfogva ívalakú pályaelágázás is egé­szen az egyenes pályarészhez való csat­lakozásáig egy darabból keszülhet a nélkül, hogy ezzel túlságos nagy darabok keletkez, nének, vagy pedig a pályaelgázolás oly módon is előállítható, a mint az a IV., V. és VI. ábrákban föltűntetve van. Ennél a má­sodik szerkeztési módnál az ívalakú pálya­elágazásban levő egyetlen k él, mint külön­álló, megfelelő, igen szilárd anyagból készült darab az e czélra szolgáló és a pályaelága­zásokba benyúló pályatartókhoz erősíttetik. A k ólt egyébiránt a pályatartók egyszerű meghosszabbításával is képezhetjük, a nélkül, hogy más anyagból külön darabot kellene behelyeznünk (XI. ábra), miután az a futó­kerekek karimái és a c vezetőgörgők a kocsi ütődését a most leírtak értelmében amúgy is kizárják. Egy-egy a futókerék és b segédtartó­kerék egy darabban is előállítható, mint széles kerék, ekkor azonban e kerekek bizo­nyos föliiletrészei a kocsinak görbületeken való átmeneténél-az egyenlőtlenül megtett út miatt csúsznának. Ep így lehetne a b kereke­ket szélességük szerint több kerékre osztani az a kerekek pedig keskenyek lehetnek. Nemkülönben az a kerekek karimáját azok külső fölületén alkalmazni, mely esetben a pálya elágazásokban a pálya fölső részén sekély csatornákat kellene vájni. A b segédtartó kerekeknek nem kell föl­tétlenül az a kerekek tengelyén forogniok, hanem a kocsi elő- vagy hátrészén az a futókerekek síkjában is elhelyezhetők, mely utóbbi eset különösen egyenes egymást derék- vagy más szög alatt keresztező vágá­nyoknál nyer alkalmazást. A VII. és XII. ábra a törzsszabadalomban védett berede­zéshez hasonló pályakeresztezést mutat. A pálya, valamint a vágány el ágazás és keresztezés nemcsak U vasból, hanem más hengerelt profilvasból is előállíthatók, mint azt a Illa , IVa és X. ábrák mutatják. Sőt még másként hengerelt profilok is alkalmaz­hatók a pálya fölső bordáján, valamint alkal­masan szögecselt és öntött profilok is. Mind­annyinál a pályaelágazás, mint leíratott, egészen az egyenes pálya tartóival való kapcsolatig egy darabból állítható elő, de egy más alkalmas anyagból előállított és a pályatartóhoz erősített k élből, nemkülönben a pályatartók meghosszabbításából egymagá­ban képezett k élekből is állhat. Az ismertetett s az I. és II. ábrán rajzolt egytengelyű kocsiszerkezet kéttengelyű ko­csiknál is alkalmazható, mint az a III. áb­rában van föltüntetve, és pedig a pálya­elágazások és keresztezések itt leírt bármely kiviteli módozatánál, valamint minden itt ismertetett vágányprofilnál. Az ívalakú vá­gány elágazások görbületei sugarainak azon­ban, valamivel nagyobbaknak kell lenni, mint az egytengelyű kocsinál, hogy a kerék­karimák a pálya függélyes bordáin ne súr­lódjanak. Az Ia és IIa ábrában rajzolt egyoldalú tartóval bíró kocsi egy vízszintes kettős T tartó fölső bordáján fut, míg a teher föl­fiiggesztésére szolgáló tartó a vágány egyik

Next

/
Oldalképek
Tartalom