12806. lajstromszámú szabadalom • Futókocsi fölfüggesztett terhekhez és a hozzátartozó vágánykitérő
oldalán, annak függélyes bordájával párhuzamosan van elhelyezve Ennek a kocsinak megosztott a futókereke van, mely a fölső tartóbordát magas karimájával körülfogja és pályagörbületeiben föllépő csúszás elkerülése czéljából a kerék két része egymással nem érintkezik, úgy, hogy a két rész különböző kerületi sebességgel foroghati minthogy a lartóba ékelt tengelyen lazán forognak. E kocsinak továbbá a futókerekek síkjában fekvő két l> segédtartókereke van, melyek azonban karimával nem birnak és egy darabból vagy két részből állhatnak s a tengelyre lazán vannak fölhúzva, vagy arra föl vannak ékelve. Az alsó tartóbordára támaszkodik továbbá a c feszítőgörgő, mely leghelyesebben az a kerékhez hasonlóan két részből áll. E görgő magas, a bordát mindkét oldalról átfogó karimával bír, melyek az a futókerekek karimáival együtt a kocsit egyoldalúsága daczára a tartóról való leesés ellen teljesen biztosítják. Ezen kívül a d kengyelen mely a h csapszög körül forgatható, két e görgő van alkalmazva. Ezeknek magas karimáik vannak s a kengyel közép helyzeténél nem érintkeznek a tartó alsó bordájával, de egészen az alsó bordáig elmozdulhatnak és a szélességük valamivel nagyobb, mint az alsó bordáé. Ha pl. a horognál fogva a kocsit ferde, avagy pedig vagy másik irányba húzzuk, a görgők egyike az alsó tartóbordára fekszik, átfogja azt karimáival s a kocsit a kivánt irányba tereli. A pályaelágazásokban, mint a IIIa IVa és Va ábrák mutatják, az egyoldalúan alkalmazott tartóhorog áthaladhatása czéljából, kényelmes, széles S hasítékok vannak hagyva, melyek a tartót egész magasságában megszakítják, továbbá keskeny s hasítékok az a futókerekek és c feszítőgörgők vezető karimái számára, melyek csupán a tölső és alsó tartóbordákon hatolnak át, de a függélyes bordán nem. Bárminő szélesek legyenek is azonban az S hasítékok, az a futókerekek áthaladásánál a h segédtartó kerekek a hasíték mindkét oldalán a pályára támaszkodnak. Az a futókerék tehát függélyes irányban soha se sülyedhet be a hasítékba, még akkor sem, ha a kerék egészen keskeny volna és pl. egy magas élre állított lapos vason futna, a mely esetben az S hasíték széles volta, a besülyedést fölötte elősegítené, sőt még akkor sem, ha oly vágánykeresztezésen mozogna, a minő az Va ábrában látható. A kocsi áthaladása a vágányelágazások és keresztezések fölött a legkedvezőtlenebb esetekben is tökéletesen lökésmentes. A kocsi a vágányelágazás felé való menetében itt is az által kapja meg a kivánt irányt, hogy azt annak horgánál, vagy lent a tehernél fogva a megfelelő oldal felé húzzuk, toljuk vagy fordítjuk, a mikor is, mint mondva volt, az e görgők egyike a kocsit a kivánt vágányelágazásba tereli. A vágányelágazásban aztán továbbvezetést vízszintes irányban az a kerék és c görgő karimái veszik át. A kocsi himbálódzása a menetirány szerint ez esetben ki van zárva, mivel a kocsit a vágányelágazásba a himbálódzó d kengyel és e görgő tereli. Ezért a kengyelalakú f ütközőrúgók (lla és IVa ábrák), melyeknek két kocsi összeütődésénél nem szabad egymásba szorulniok, itt nem függélyesen, mint a két előbbi esetben, hanem vízszintesen vannak alkalmazva. A kerekek és görgők karimái a kocsinak a vágányelágazások éleibe való ütközését általában meggátolják, ezenkívül az utóbbiak hasítékai, valamint a vágánytartók megszakításai ez esetben igeu egyszerűek. A vágányelágazás és kereszteződés ennélfogva magukból a vágánytartókból könnyen előállíthatók (III" és Va ábrák). A vágányelágazások és kereszteződések élei azonban mint külön darabok valamely szilárdabb fémből is előállíthatók és azután a tartókhoz erősíthetők. Az elágazások épúgy, mint a vágánykeresztezések egy darabból készülhetnek, minthogy az elágazás görbületi sugara egytengelyű kocsik esetében igen kicsiny. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 10,688. sz. törzsszabadalom tárgyának javításául vagy további kiképezéseül egy
