12740. lajstromszámú szabadalom • Javítások elektromos ívlámpákon
nak, illetve a fényív hosszának szabályozására szolgál. Hogy a lámpán áram megy át, a K fix mag a J J1 magot magához rántja; a P állítócsavar a Q féknek emeltyűkarjától leszáll s utóbbi az K rúgó által az u u1 kerék kerületére szoríttatik, mely ez által fékeztetik. Az L csiga lesiilyed és az Ar szalagnak feszültségét ez által csökkentve, az alsó széntartónak lesülyedését s a széncsúcsok távolodását eszközli, a mennyiben az o o1 hajtókerék fékezése folytán a fölső Nl szalagon függő széntartó nem mozoghat. A fényív előáll. A Q fék a h villában foroghat és úgy van beállítva, hogy a ./ J1 buktató legcsekélyebb lesülyedésénél az o o1 kereket fékezi. Az o o1 hajtókerék egy nem mágneses fémből való o kerékből és a puha vas o1 gyűrűből áll; o kerék és annak tengelye egy darabból valók (6. ábra). Az o kerék tengelyének végein az N N1 szalagok meg vannak erősítve. Az N fémszalag az alsó széntartót hordva, az L csigára fut és a tengelynek jobb végére, jobbról bal felé tekeredik föl (2. ábra). Az N1 szalag a fölső széntartót hordva, az L1 csigára fut és az 0 kerék tengelyének bal végére, balról jobb felé tekeredik föl; az L1 csiga a lámpa fölső fedőlapjára szilárdan erősíttetik meg. Mihelyt a fényív előáll, egy mellékáram az V lengő kontaktuson, egy izolált F szögvason, az X sodronyon, az Y mellék-árammágnes-tekercsen, az izolált E vezetékcsövön s a H főáram-mágnes tekercsein az 1 szorítóhoz jut. Az X sodrony a mellékáramot a V szögvason a mellékáram-mágnes finom tekercseihez vezeti. Ezen javításnak az az előnye, hogy több izolálás megtakaríttatik és a fegyverzet fölső része tökéletesebben mágnesteleníttetik. Az eddig ékalakú, a hajtókerékre ható egy test itt egy köteg D1 lamellával helyettesíttetik. melyek ugyancsak ékalakúak (3., 4. ábra). Ezek mindegyike szabadon mozoghat ugyanazon nem mágneses tengelyen és egymástól nem mágneses lamellák által el vannak választva. Ezen új elrendezésnek kettős előnye van, a külön-külön szabadon mozgó s egy kötegbe összefoglalt lamellák az o1 gyűrűvé tökéletesen biztos mágneses adhásiót fejtenek ki. a szerelésnek minden különös nagy pontossága nélkül. A második előny a lamella-kötegnek gyors mágnesteleníthetése. minek a lámpa szabályozásánál nagy értéke van. Mihelyt a fényív hosszának megfelelően a mellékáram-mágnesen elegendő áram fut át. hogy a D1 lamella-köteg a szükséges mágneses erővel hathasson, ennek valamennyi Dx lamellái az A1 magtól ellöketve, az o kerék o1 gyűrűihez vonzatnak és arra mágnesesen rászorúlnak. A mellékáram-mágnesnek mágneses ereje aztán a C1 rúgó ellenállását győzi le. Az A1 magot a B1 mag magához húzza, mi a l)x lamella-kötegnek sülyedését s ez viszont az o u1 keréknek elforgatását vonja maga után. Az A1 mag siilyedése még az U kontaktusnak sülyedését is maga után vonja, míg utóbbi az állítható E1 csavarba nem ütközik. Az V kontaktus egy egyszerű fémlemez, mely valamelyik végén egy vékony vaspléhfegyverzetet hord, másik végével pedig a fölső lámpafödéllel vezetőleg van összeköttetésben, a vaspléh-fegyverzet egy platina" kontaktussal bír, mely a V izolált szögvas platinájával tart biztos jó kontaktust. Az V kontaktus saját rúgós ereje folytán, egy a lámpa-födőlapon alkalmazott állító-csavarhoz feszül, mely az U kontaktus fegyverzetére szorított A1 mag ellenében működik. Mellékáram esetén, mihelyt az U lengő kontaktus az A1 mag leszállása folytán az E1 fékezőcsavarhoz ütközik, mi azt az A1 test után továbbsülyedésében megakadályozza: a mellékáram megszakad. A magnetikus vonzóerő rögtön megszűnik, az V lengő az n csavarhoz emelkedik, a Dl köteg lamellái az o1 gyűrűtől eltávolodnak és a C1 rúgó az A1 magot emelni fogja. Az F1 platinakontaktus ismét az U lengő platina kontaktusával jön érintkezésbe és a mellékáram újból zárul. Ugyanezen művelet nagyon gyorsan egymásra következő periódusokban ismétlődik és a széncsúcsoknak ezen szabályozó perio-
