12726. lajstromszámú szabadalom • Hordóabroncs fölhajtó gép
— 3 — exczentertárcsa forog és ezzel a fölső és alsó 6 és 6" sulykok egyenletesen közelednek és távolódnak egymástól. Mivel az alsó tárcsa a sulykokkal föl és lefelé mozog, azért az alsó 18 fogaskerék központosán van a 17 tengelyen elrendezve és követi az alsó tárcsának föl és lemozgását. A 5Í. elrendezésnél (2. ábra) a betétek egymástóli távolodása az alsó és fölső 16 lapoknak 15 tengelyükön való egyenlő távolságú axiális eltolásán alapszik. Minden egyes horizontális 20 tengelyen ülő 21 exczenter axiális eltolást eszközöl, mihelyt ezen tengelyt kissé forgatjuk. 22 kúpkerekek közvetítése által, melyek úgy az alsó, mint a fölső tárcsánál meg vannak (az alsó a rajzon nincs föltűntetve) a forgómozgás a közös merőleges 17 tengelyre átvitetik. Ezen tengelyen ül a kézikerék. E tengelynek csekély forgatás elegendő a 16 lapoknak egyenletes axiális eltorlására és ezzel kapcsolatban úgy az alsó, mint a fölső sulyoknak a hordóról való leemelésére. A gépek működése a következő : A hordót az 1 oszlopon mozgó 23 lapra helyezzük. Ezen lap küllőirányú nyílásokkal bír, melyeken a 6 sulykok szabadon keresztül futhatnak és az 5 tárcsával erős 25 csavarrúgók által van kapcsolva. A 27 csavarok a 23 lapokat oly távolságban tartják a tárcsától, hogy nyugalmi állapotban a súlykok végei csak kevéssé nyúlnak ki a 23 lap fölött és így a hordók fölállítását lehetővé teszik (1. ábra). A fölső 6"' sulykokvégein elől szintén egy küllőirányban kivágott 24 lap van, mely a 25 rugók által a fölső 3 tárcsával ruganyos összeköttetésben áll és 27 csavarok által a sulyok vége előtt rögzíthető. Ha a hordó föl van állítva (1. ábra), akkor az alsó rendszer a hydraulikus nyomás folytán emelkedni kezd; a hordó most a két 23 és 24 lap között erősen összeszorul. A dugattyú fölemelkedésével a 25 csavarrugók fönn és lenn a nyomásnak engednek és a sulykok egyenletesen kilépnek a lapok nyílásain (3. ábra), Miután a 19 kézikerék forgatása által a sulykokat küllőirányban a hordó felé hajtottuk, működésbe hozzuk a sulykokat a két oldal abroncs fölhúzására. Azután a dugattyút annyira siilyesztjük, hogy a középső abroncsokat fölhúzhassuk, a minek megtörténtével a legfölső abroncsot húzzuk föl. Míg az alsó és fölső hordófél megfelelő abroncsai egyenlő távolságban vannak a hordószólektől, addig az abroncsok kétoldalú fölhúzása szabályosan történik(3.ábra)' Ha azonban, a mi nagyon gyakori eset, az egyik abroncs a hordó szélétől távolabb áll a másiknál, vagy pedig az egyik abroncs, pl. a közép abroncs hiányzik (mint a 4. ábrában látható), akkor csak azon sulykokat kell eltolni, melyek először az egyik abroncsra esnek. Látható, hogy a hordónak tengelyirányú eltolása egyik abroncs hiányzása esetén bizonyos körülmények között jelentékeny lehet. A hosszú 25 csavarrugók lehetővé teszik a hordóknak középhelyzetükből való jelentékeny tengelyirányú eltolását. Középhelyzetben akkor vannak a hordók, ha az abroncsok szabályos helyzetűek. Az eltolás lehetséges a nélkül, hogy a 23 és 24 lapok a hordót elengednék. Egyenlő mértékű rugalmasságuknál fogva a rugóknak az a törékvóse, hogy a hordót mindig a középső szabályos helyzetbe hozzák. Olyan gépek, melyek mint az 1. ábra mutatja, az abroncsokat egyidejűleg fölül és alulról hajtják, csak akkor alkalmazhatók, ha az abroncsok meglehetős párhuzamosak a hordó széleivel. Ha az abroncsok, a mi régi hordóknál gyakori, ferdén állanak, akkor szinte lehetetlen egyidejűleg alul és fölül az abroncsokat megfogni. A kétoldalú fölhajtásnál ugyanis a hordó a legalsó abroncson nyugszik, mely ilyenkor az alsó betét által tartatik. Ha már most ezen abroncs esetleg ferdén áll a hordón, akkor a hordó ferdén áll a gépben, tehát a fölső betétek nem tudják a megfelelő abroncsokat helyesen megfogni, vagy ha mégis megfogják, ferdén húzzák föl. Kétoldalúlag működő gépek ezen esetben tehát nem ajánlatosak. További újításképen azon berendezést alkalmazzuk, hogy kétoldalúlag működő gépet egyszerű átalakítás által ideiglenesen egyoldalúkig működővé változtassuk.
