12563. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék közúti vasúti kocsik számára
— 2 — felelően két forgó E hengerrel vagy kerékkel van fölszerelve. Ezen K kerekek lebocsátott készülék mellett a síneken gördülnek. Az egész mentőkészülék az F fogasrúd alsó két G G szárához van erősítve, illetve fölfüggesztve. AGG szárak fölső végein egy-egy II spirálrúgó van megerősítve, mely rúgók alsó végei a kocsi homlokfalán rögzítettek. Az A keret a kocsi K homlokoldalán megerősített k tartókon vezettetik (3. ábra). A keretnek ezen vezetékekben való elhelyezése pl. ügy történik, hogy a k támasztón i körül forgathatóan elrendezett /' reteszeket (2 ábra) függélyes irányba állítva, az A keretet elhelyezzük, mire azokat vízszintes helyzetbe forgatjuk és g csavarral rögzítjük. Az A keretnek ezen vezetékénél a súrlódás csökkentése czéljából esetleg hengerkéket vagy kerekeket is alkalmazhatunk. Az emelő és lebocsátószerkezet, mely a kocsi homlokfalán van elrendezve, egy az F fogasrúdba kapaszkodó 0 fogaskerékből, az ezzel ugyanazon o tengelyre erősített N kilincskerékből, továbbá az utóbbiba rx orrával kapaszkodó, r rúgó által az X kerékhez szorított R kilincsből, végre az 0 fogaskerékbe kapaszkodó, ü forgattyúval (3. ábra) hajtható, p tengelyre erősített kis P fogaskerékből áll. A készülék működési módja következő: Rendes menet közben a mentőkészülék az 1. ábrában pontozott vonalakkal föltűntetett, fölemelt helyzetben van. Ezen állásnál a II rúgók meg vannak feszítve. A mint a kocsivezető észreveszi, hogy valaki a kocsi útjában van és a távolság már oly kicsiny, hogy az illető személy valószínűleg már nem tud onnan menekülni, akkor egyszerűen rálép az S lábítóra; ezáltal s összekötőelein közvetítésével R kilincs lehúzatik, utóbbinak r± orra szabadon adja N kereket (5. ábra) és a készülék nemcsak saját súlya folytán, hanem még H rúgók által gyorsítva hirtelen az 1. és 2. ábrában látható helyzetbe esik le. Ezen legmélyebb állásban az elül lévő, puha anyaggal bevont b kengyel oly közel van a földhöz, hogy ha valaki fekszik is a pályán, okvetlen föllapátoltatik. Ha az illető személy áll vagy megy, akkor a b rész ellöki a lábát, mi által okvetlenül a hálóra esik. Ha már most ezen pillanatban az illetőnek annyi lélekjelenléte van, hogy a hálóba kapaszkodik, vagy ha ezt ösztönszerűleg teszi, akkor rajta marad a hálón, míg különben oldalt legurul, mely utóbbi esetben sem szenvedhet komolyabb sérülést. Ha az utat folytatni akarjuk, akkor a p tengelyre rátesszük az TJ forgattyút (3. ábra) és az egyszerű nyilak értelmében forgatjuk. Ez által az F rúd és vele együtt az egész készülék emelkedik, mi mellett a H rúgók megfeszülnek. Ezen szerkezetnek egyik kiváló előnye még az, hogy nem kell leszerelni, ha pl. két kocsit össze akarunk kapcsolni. Ezen esetben a d dA feszítőszerkezetet a hálón keresztül benyúlva kissé fölemeljük, mire a B keret a csuklók körül fölemelhető úgy, hogy egészen nekifekszik az A keretnek. A d dx feszítőkarok az A keret mögé hajlanak úgy, hogy a C kengyel is kényelmesen elfér. A 6—9. ábrákban egy szerkezet van ábrázolva, a mely az 1—5. ábránál a világosság kedvéért nincsen föltűntetve és a melynek czélja a mentőkészűlékről oldalt leguruló egyént még jobban félretolni a kocsi pályájától. A 6. ábra ezen szerkezetet oldalnézetben és azon helyzetben tünteti föl, melyben a mentőkészülék le van bocsájtva; 7. ábra a 6. ábrának megfelelő fölülnézet; 8. ábra ugyanennek megfelelő hátulnézet. A 9. ábra az elterítőszerkezetet elülnézetben azon helyzetében tünteti föl, a midőn a mentőkészülék föl van húzva. Az egész szerkezet áll egy az A keret oldalán w w' csapokban függélyes tengely körül forgó W lapból, a melynek belső oldalán egy háromszögalakú X lemez van megerősítve, mely utóbbinak ferdén álló éle, ha a készülék lebocsátásánál a kocsin megerősített k tartólemezbe ütközik, a W lapot a 6—9. ábrában látható helyzetbe tolja ki. Egy x rúgó a W lapot mindig a kocsi oldalfala felé igyekszik húzni.
