12542. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a veloczipéd-keretek csöveinek egyesítésére ezeknek összekötő darabjaival
wm Megjelent 181)8. évi október hó 4-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATA L SZABADALMI LEI RA S 12542. szám. XX/c. OSZTÁLY Eljárás a veloczipédkeretek csöveinek egyesítésére ezeknek összekötődarabjaival. FRANK SALAMON MECHANIKUS MAJNA/M FRANKFURTBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 április hó 19-ike Ismeretes, hogy szükség van egy olyan egyszerű és hatásos, a veloczipédet megnem nehezítő eljárásra, mellyel a veloczipédkereteken lévő csövek egyesíthetők összekötő darabjaikkal. Ilyen eljárás a jelen találmány tárgya. Ennél az illető részek összeforrasztása egészen elesik és nem is alkalmaztatnak a veloczipédet nehezítő ékek és csavarok. A mellett az eljárás egyszerű, némi gyakorlat után könnyen keresztülvihető és vele olyan összeköttetést érünk el, mely csak az összekötőhelyek erőszakos elpusztítása által bontható föl. A következőképen járunk el: Az összekötődarabba behelyezendő csövet úgy választjuk, hogy külső átmérője legalább akkora, mint az összekötődarab belső átmérője, sőt ennél valamivel még nagyobb is lehet. Erre az összekötődarab belső föliiletét és a cső külső fölületét bekenjük szilárd zsírral (előnyösen faggyúval) és azután, a nélkül, hogy a külső részt fölmelegítenék, a csövet nagy gyorsasággal és megállapodás nélkül beletoljuk az összekötődarabba. Föltétlenül szükséges, hogy a betolás nagy gyorsasággal és egyhuzamban történjék, mert különben a cső idejekorán megakad és azután többet sem előre sem hátra nem mozdítható. Természetesen ugyanezt az eljárást használhatjuk akkor is, ha nem a csövet az összekötő darabba, hanem az utóbbit az előbbibe kell betolni. Az ilyen módon egymással egyesített részek, mint már említettük, rendkívül erősen összetartanak. Ha azonban bizonyos esetekben a részeknek hossztengelyük körül való relatív forgásától kellene tartani, akkor ezen könnyen segíthetünk aképen, hogy azokat a fölületeket, a melyekkel a két rész egymással érintkezik, igen gyönge hosszrovátkákkal látjuk el. Még sokkal bensőbb egyesítést érhetünk el, ha a részeket azon a helyen, a hol egymás fölött feküsznek, együttesen kitágítjuk aképen, hogy kívülről hosszirányú domborodásokat vagy pedig hegyes vagy kerek fejekből álló koszorút képeznek. Az egymásba tolt részeknek ezen együttes kitágítása folytán azok még bensőbben összeköttetnek, mint előbb, nevezetesen azonban a részeknek egymás ellenében való forgása teljesen lehetetlenné válik. A kitágítás minden tetszés szerinti alkalmas módon eszközölhető. Előnyösen úgy járunk el, a hogy a rajzon
