12542. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a veloczipéd-keretek csöveinek egyesítésére ezeknek összekötő darabjaival

— 2 -meg van magyarázva, a hol az 1—4. ábra egy-egy hossz- és keresztmetszetet ábrázol. Az eljárás, mely az 1—3. ábrán van föltüntetve, a következő: Miután a két részt az előbb leírt módon egymással egyesítettük, az üreges a fejet behelyezzük az összekötőhelyre. Ezen fej radialisan eltolható b golyókkal van ellátva, melyek ezen czélból a fej gömbölyű kivágásaiban nyugszanak. Ez után az e kónikus tövist betoljuk az a fejbe és az előbbi kitolja a golyókat aképen, hogy azok a csöveknek velük szemben fekvő részeit kitágítják. Ha az a fejet az összekötőhely hosszában előre mozgatjuk, akkor az összekötőhelyen a félköralakú kidomborodások helyett a 2. ábrában föltűntetett hossz-bordák keletkeznek. Míg a 2. és 3. ábrákban föltűntetett elrendezésnél az összekötőhely mindkét része ki van bővítve, az 1. ábrában az elrendezés olyan, hogy a külső cső kerek lyukakkal van ellátva, melyekbe azután a belső félgömbalakú domborodások befeküsznek. A 4. ábra egy másik eljárást magyaráz meg, melynél mindkét rész, az összekötőhelyen való egyesítésük közben, hossz-bordákkal lesz ellátva. E czélból a külső csőbe d tövist toljuk be, mely külső fölületén f hossz-bordákkal van ellátva. Ha azután a belső csövet bedugjuk, akkor ezt az f bordák ott, a hol velük a cső érintkezik, kitágítják és egyidejűleg a külső csőnek megfelelő helyeit is kifelé szorítják. Ilyen módon keletkeznek azután a hosszbordák. Hogy a két résznek egymásba való tolása könnyen menjen, előnyös a külső csövet belülről kifelé és a belső csövet kívülről befelé a szegélyen lerézselni. Ez esetben a külső cső átmérője még valamivel kisebb is lehet, mint a belsőé. A gyors egymásba tolásuál azután a külső cső átmérője az összeköttetés helyén kibővül, míg a belső cső átmérője kevéssé megszűkül. Némely esetben a veloczipéd gyárosok előnyösebbnek tartják a veloczipédkeretek csö • veit az összekötődarabokkal egybeforrasztani: mely czélból azután a csövek végeit, melyek a forrasztásnál gyengültek, az által erősítik, hogy azokat vastagabbra készítik. Ez eddig a csövek vonásánál meglehetős körülményes módon történt. A csővégek ezen erősítése azonban igen nagy könnyűséggel végezhető, ha ahhoz a leírt eljárást olyképen használjuk, hogy az erősítendő cső végeibe valamivel nagyobb átmérőjű rövid csődarabokat betolunk, miután előbb a cső mellső szélét megfelelően lerézseltiik. Ilyen módon a végek épen úgy erősítve vannak, mint az eddig szokásos vonás útján. Habár ezen eljárás első sorban a veloczipédkeretek csöveinek egyesítésére szolgál, mégis természetes, hogy más csövek összekötésére is alkalmazható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás két cső egyesítésére oly módon, hogy azokat — miután előnyösen előbb széleiket megfelelően lerézseltiik — az egyesítési fölületeken bezsírozzuk és azután igen gyorsan megszakítás nélkül a kívánt hosszúságban egymásba toljuk. 2. Az 1. alatti igényben jellemzett eljárásnál a két rész további biztosítása a kölcsönös eltolatás ellen aképen, hogy a csöveket összeköttetési helyeiken az egymásba tolás közben vagy azután együttesen domborodásokkal vagy hosszbordákkal látjuk el. 3. Eljárás veloczipédkeretek csöveinek erősítésére az összekötődarabokra beforrasztandó végeiken aképen, hogy a végekbe az 1. alatti igényben jellemzett eljárás szerint kis csődarabokat tolunk be. (1 rajzlap melléklettel.) » A 1. 1.3 kÉSZVÉNYTÁKSASÁC. NYOMDÁJA BUDAPESTEN .