12499. lajstromszámú szabadalom • Gőz- és gázgenerátor
- 2 föltételezzük, hogy egy levegő- és petróleumkeverék a B lángzóból a G kazánba való kilépése előtt villamos szikra által meggyujtatik, mely a két, La és L1 vezetéksodrony-csúcs között idéztetik elő. Ezen elégetés közben szénsav, nitrogén és vízgőz képződik és oly hőség keletkezik, mely ha a kazánba kellő mennyiségű elporlasztott és nagy nyomás alatt álló vizet nem fecskendeznénk be, hirtelen rendkívül magas fokot érne el és az egyes részeknen káros hatású lenne. Hogy az égető anyagnak folytonos bevezetését biztosítsuk, elegendő, azt erősebb nyomás alatt bevezetni, mint a milyen a kazánban fejlesztett gázok és a vízgőznek nyomása. A gáz és gőzkeveréket a tüzelőanyag a C1 CP Cs fuvókákból való kilépésekor visszaszorítja és így a B lángzó belsejében állandóan éghető gázkeveréke van, mely folyton megujul és a villamos szikrák által szakadatlanul meggyujtatik. Azonban a fúvókákat körülvevő B lángzó rövid idő múlva oly hőfokot ér el, hogy a keveréket (villamos szikra nélkül is) meggyújthatja. A G gőzkazan legczélszerűbben hosszúkás hengeralakban állíttatik elő és két félgömbalakú fenékkel van ellátva, a melyeket az E E karimák és a csavarszögek kötnek a hengerhez. A G kazán falának megfelelően erősnek kell lennie, hogy a szükséges nyomást kibírhassa, belső fölületén pedig csavaralakú többé-kevésbé mély. G1 hornyokkal van ellátva. Ezen fal belső fölületére egy vékonyabb G2 burkolat van ráhúzva még pedig akként, hogy a hornyokon át — tehát a két kazánfalazat között — vízsúgarakat nyomhassunk a K beömlő nyílástól az F nyílásig, és a K1 hornyon át (a rajzban csak pontozással jelölve) a másik oldalon levő F nyíláshoz. A víz a két F nyíláson nagyobb nyomás alatt tódul ki, mint a mekkora nyomás uralkokik a gőzkazánban. A vízsugarak í-riél a fehéren izzó B lángzó felé löveltetnek és egy pillanat alatt gőzzé változnak át. A berendezés egyszerűsítése czéljából a a rajzban csupán egy A tartály van föltűntetve, mely egyidejűleg a nyomólevegő és a petróleum számára szolgál. E tartályt egy vízszintes x közfal két kamarára A1 A osztja. Az alsó A kamara a fölsővel Y kigyócső útján áll összeköttetésben. A tartály fölső része a szükséges nyomólevegő fölvételére szolgál, míg az alsó a petroleumot vagy valamely más szénhydrogént veszi föl. A petróleum-tartály töltése egy P P kéziszivattyú segélyével történik. Kéziszivattyú helyett természetesen valamely más motorral működésbe hozandó szivattyú is juthat alkalmazásra. A P R csővezeték végén szintén van elhelyezve egy légszivattyú, mely a fölső A1 tartályban állandó légnyomást tart fönn, mely utóbbi nagyobb annál, mint a mely a gőzkazánban uralkodik. 7A-\íél egy biztonsági szelep van alkalmazva. Az alsó A petróleum-tartályba egy csaknem a fenékig érő 7'1 cső merül; e csövön keresztül a petróleum a reá ható légnyomás következtében a IP keverőcsőig áramlik és itt a T2 csővezetékből jövő nyomó levegővel keverődik. A levegő és petróleum szabályozása tökéletes elégés elérése czéljából az RX R2 szabályozócsapok segélyével történik. A B lángzóba vezetett keverék mennyiségének szabályozása, az A> 3 szelep segélyével eszközöltetik. A lángzó, mely a jelen berendezésnél a G kazán belsejében alkalmazva lett, három egymás fölé hajtókásan elhelyezett, különböző keresztmetszetű C1 C2 G'3 fúvókból áll, melyek egy még nagyobb B lángzó által vannak körülvéve, oly módon, hogy a gázkeverék a C3 fúvóka mögött a B lángzóban levő térben a legbensőbben keverve legyen és ott villamos szikra segélyével meggyújtva, elégjen. A nyomás alatt betóduló és í-nél porlasztott vízsugár egyidejűleg a lángzó lehűtésére és a gőz fejlesztésére szolgál, a fejlődött gőz pedig a forró gázokkal keverődve hat a gépben. A gyakorlatban - már a gőzkazán kimélése szempontjából is — 300—350°-nál magasabb hőfokra nem lesz szükség.
