12413. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a cellulose kezelésére, dialytikus és más czélokra alkalmas tetszőleges vastagságú lapok előállítása czéljából

Megjelent 1898. évi .szeptember hó 24-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 12413. szám. XIII/a. OSZTÁLY. Eljárás a czellulose kezelésére, dialytikus és más czélokra alkalmas, tetszőleges vastagságú lapok előállítása czéljából. GIRARD PÁL CHEMIKUS PÁRISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 április hó 17-ike. Ez idő szerint két eljárás ismeretes, melynek segélyével a papirost pergamentszerű hártyára lehet átalakítani, nevezetesen: 1. a kénsavval, 2. a zinkchloriddal való kezelés. Úgy a kénsavval, mint a zinkchloriddal való kezelésnél úgyszólván teljesen lehetetlen egy bizonyos vastagságú hártyát előállítani, minthogy a papírlap fölülete majdnem azonnal pergamentszerűvé válik és a reagensnek a papírba való behatolását meggátolja, tehát homogén anyag előállítása nem lehetséges. Azonkívül a kénsav a növényi rostokat igen hamar el is roncsolja, különösen ha a sav konczentrált. Higítva ellenben a rostokat, ha azokra hosszabb ideig hat, törékeny hydroczellulosévá alakítja át. Ezért ha a rostok kezelését befejeztük, a sav utolsó nyomát is el kell távolítani. Ebből a czélból a kezelt rostokat ammoniakvízbe kell vinni és gondosan kimosni, a mi tetemes költségeket okoz. A chlorzink, még ha azt a zinkoxyd vagy zinkearbonat közömbösítésével tökéletesen a ZnCl2

képletnek megfelelően állítjuk is elő, mindig savanyú reakcziót gyakorol és ha hosszabb ideig érintkezik a rostokkal, bár kevésbé erélyesen, de oly módon hat a czelluloséra, mint a kénsav, t. i. törékeny hydroczellulosévá alakítja azt át. Még gyorsabb ez a hatás, ha a zinkchlorid szabad sósavval van fertőzve, a czellulose elbontása ekkor oly gyorsan megy végbe, hogy lehetetlen — ép úgy mint a kénsavnál is — 40—50° C.-nál magasabb hőmérsékletnél dolgozni. Ezek az okok gátolják meg, hogy ma oly hártyákat állítunk elő, melyek a közönséges vagy az elektromos dialyzisnél szükséges vastagsággal bírnak. Ezen hátrányok a következőkben leírandó eljárás segélyével megszüntethetők. Ha közömbös zinkchlorid hígított oldatát zinkoxyddal kezelünk, zinkoxychlorid keletkezik, mely vízben vagy a zinkchlorid hígított oldatában oldhatatlan. Tömény zinkchloridoldat azonban kellő magas hőfoknál tetemes mennyiségű zinkoxychloridot old, és ez az oldat a czelluloset a nélkül, hogy megtámadná pergamentszerű tömeggé alakítja át, sőt föl is oldja és egy oly anyagot képez, melyet a következőkben bázikus zinkchloridnak fogunk nevezni. A bázikus zinkchlorid, mely a zinkoxychloridot oldatban tartja, a víz hatása