12413. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a cellulose kezelésére, dialytikus és más czélokra alkalmas tetszőleges vastagságú lapok előállítása czéljából

alatt neutrális zinkchloridra és zinkoxychloridra bomlik. így pl. ha zinkoxycliloriddal telített zinkchloridoldatot 80° C.-ra fölhevítünk és az oldatba czellulosét viszünk, a ezellulose lassan-lassan földuzzad, később föloldódik és a használt ezellulose mennyiségének megfelelően egy sűrűn folyó, átlátszó, a kollódiumra emlékeztető oldatot, vagy pedig kocsonyás tömeget nyerünk, mely többé nem folyós. A bázikus zinkclilorid ennél a hőfoknál akár egy óráig is érintkezhetik a ezelluloséval, a nélkül, hogy a ezellulose elroncsoltatnék. Az oldat nem barnul meg és viscositása is változatlan marad. Ha hasonló, de hideg állapotban levő oldatba egy papírlapot mártunk, ez az oldattal teljesen átivódik és bármily vastag is a papírlap, a pergamentté való átalakulás csak igen kis mértékben megy végbe, de ha a lapot 70—90°-ra fölhevítjük, vagy ha az oldatot hevítjük ily hőmérsékletre és a papírlapot, még mielőtt föloldódhatott volna, kivesszük, vagy ha a föliiletesen megszárított papírlapot a kellő hőfokra hevített hengerek között húzzuk át, a papir könnyen, de még is elég lassan alakul át pergamentszerű tömeggé, úgy hogy elég jól szabályozhatjuk az átalakulást. Ha az így kezelt papirt vízzel jól kimossuk, egy nedves állapotban áttetsző, száraz állapotban átlátszatlan hártyát nyerünk, mely dialytikus czélokra kiválóan alkalmas. Végül ha vékony papírlapokat veszünk, melyeket külön-külön mártunk hideg vagy langyos oldatba és melyeket azután egymásra rakva hengerek között vezetünk át, a papírlapok fölső rétege föllágyul, részben oldatba megy és egy vékony oldott ezellulose réteg keletkezik, mely az egymásra nyomott papírlapokat egymáshoz ragasztja, úgy hogy az ekként összeragasztott két, három, négy vagy több lap egyetlen, tökéletesen homogén és vízben való áztatással föl nem bontható hártyát képez. Világos tehát: 1. Hogy ily módon tetszőleges vastagságú hártyák állíthatók elő, melyek tökéletesen homogének, minthogy a transzformáló anyag, a zinkclilorid oldatban oldott zinkoxychlorid mindig kis vastagságú papírlapra hat és így a papírlapba tökéletesen behatolhat, a hártya pedig annyi külön lapból állítható össze, a hány szükséges, mely lapok egymással folyós ezellulose használatával, tehát bizonyos tekintetben hegesztésnek tekinthető művelet segélyével ragasztatnak össze, minek következtében enyv vagy más ragasztó anyag alkalmazása fölöslegessé válik. 2. Hogy a ragasztás az előbb leírt módon oldhatóvá tett ezellulose oldatával történvén, az. oldószernek gyengén (sósavval, eczetsavval) savanyított vagy ammoniakos vízzel való kimosása által a ezellulose ismét oldhatlanná válik. Ez a sajátság képezi épen az eljárásom szerint czelluloséból készült hártyák jellemző vonását. Az eljárás a leírttól eltérően is végezhető, a mennyiben az oxychloridot magán a papíron is előállíthatjuk. Ebből a czélból a papírba bizonyos mennyiségű zinkoxydot viszünk be, vagy olymódon, hogy azt a papírra lecsapjuk, vagy pedig oly módon, hogy a papir előállításánál a péphez keverjük. A papíron zinkoxydot oly módon csapunk ki, hogy a papirt valamely oldható zinksó oldatába mártjuk és azután alkáli- vagy alkáliföldfém hydroxydjának oldatába visszük. A szükséges zinkoxyd mennyiségét pontosan nem lehet megadni, minthogy a kereskedelmi árút képező zinkchloridok összetétele nagyon változó. Szükséges azonban, hogy a zinkoxyd a zinkclilorid savanyú hatását tökéletesen közömbösítse és hogy azonkívül fölös mennyiségben legyen jelen és így zinkoxychlorid keletkezésére szolgáltasson alkalmat, mert csakis ily módon sikerül a zinkclilorid maró hatását megszüntetni, és a műveletet tetszés szerint szabályozni. Czélszerű lehet, ha a zinkoxydot fölöslegben adjuk az oldathoz, hogy zinkoxychlorid csapódjon ki. mely az előállított hártya porozítását nagyobbítja, még pedig abban az irányban, a melyben a hártya zinkoxychloridot tartalmaz. Ellenkező esetben, ha a tiszta czelluloséból álló hártyát akarunk előállítani, a bázikus