12403. lajstromszámú szabadalom • Váltakozó árammal hajtott mótor és transzformátor

— 12 — nak eltolódva Hogyha az 1 —9. ábrákban foltüntetett elrendezés olyan motornál használtatik, a melynél az armatúrát indukált mágneses erő vonja maga után, akkor a mechanikai munkát végző B elemben forgó mágnes-sarkak állanak elő, a melyek a B és A elem közt létrejött relatív synchronizmusnak megfelelő sebességgel forognak magában a B elemben. Hogyha a B elem ily módon synchronmozgásba jött, akkor az A elem tekercseibe egyhelyben álló pontokon, egyenáramot vezethetünk, a mely egyenáramok egyhelyben álló sarkakat hoznak létre A elemben vagy pedig összeköthetjük az A elem tekercseit egy kommutátorral, a melybe aztán a C elemen alkalmazott kefék útján egyenáramot vezetünk és ily módon A elemben mágnes-sarkakat állítunk elő, a melyek a B elemben előálló mágnessarkakhoz képest, az A és B elemekben forgó mágnes-sarkak forgási sebessége közti különbségnek megfelelőleg vannak a B elem mágnessarkaihoz képest eltolódva. A 10. és 11. ábrákban föltüntetett elrendezés csak abban külöbözik az 1—9. ábrákbelitől, hogy A és B elemek egyike oly egyenárammal tápláltatik, a mely egyenáram a B és C elemek relatív forgása által indukczió útján hozatik létre. Természetes, hogy ezen egyenáram váltakozóáramból átalakított egyenáram helyett az 1—9. ábrákban föltüntetett elrendezésnél is használható mindenkor, mikor egyenáramra van szükség. A 12. és 13. ábrákban föltüntetett módosítás azt mutatja, hogy a találmány bárhány fázisú váltakozóáram esetében használható, úgy, hogy csak példaképen vettünk a 12. 13. ábrákban kétfázisú áramot alapul. Ezen kiviteli alaknál a B elembeli forgó mágnes:

sarkakat közvetlenül a többfázisú váltakozóáramok állítják elő. Ezen többfázisú váltakozóáramok mindegyike ép oly módon alakíttatik át egyenárammá, a B és C elemek közti relatív synchronizmus folytán, továbbá ép oly módon vezettetik az A elem tekercseihez a C elemen alkalmazott kefék és az A elem j tekercsével kapcsolt kommutátor utján, a mint azt az 1—9. ábrákban leírt fő kiviteli alaknál láttuk volt. A különbség a 12. 13. ábrák esetében azonban az, hogy ezen ábrák esetében az A elemben előálló mágnes-sarkak előjele mindig állandó marad és ezen mágnes-sarkak egy meghatározott szöggel térnek el a többfázisú áramok és a B elem által előidézett mágnes-sarkaktól. A (24. és 25.) ábrákbeli kiviteli alak annyiban különbözik a most tárgyalttól, hogy a B elemen két tekercs van alkalmazva, a melyek egyike áramtermelő tekercsként szerepel, a másik tekercs pedig csak olyan, mint a most tárgyalt kiviteli alaknál, tudniillik többfázisú váltakozóárammal tápláltatik, minélfogva az áramtermelő tekercsben oly áramokat idéz elő, a melyek a C elemen alkalmazott kefék által levehetők. C elemen még azon czélból is alkalmazhatunk keféket, hogy a most leírt módon keletkezett áramot, az A elem tekercsével összeköttetésben lévő kommutátorhoz vezethessük, hogy ily módon az A elemben állandó polarítású és a B elemben a többfázisú áram által létesített mágnes-sarkakhoz képest meghatározott szöggel eltolt mágnes-sarkakat állíthassuk elő. Az elmondottakból tehát kiviláglik, hogy valamennyi kiviteli alaknál, a mechanikai munkát végző elem vagy csak váltakozóárammal vagy váltakozó árammal is, meg egyenárammal is tápláltatik, a mely egyenáram magában a motorban állíttatik elő. Ezen egyenáram és váltakozóáram egymásra való hatása okozta aztán, hogy a mechanikai munkát végző elemben oly mágnessarkak állnak elő, a melyek ezen elem bármily sebességénél előjelüket állandó szöget képeznek egymással. Az is világos, hogy az áramtermelő tekercs megfelelő átalakítása által, például a 11. és 12. ábra szerinti elrendezés esetében a mótor egyenáram alkalmazása esetén is használható, továbbá, hogy a főáramkör és a létesített áram feszültsége és erőssége közötti viszonyt a gyakorlat által megengedett határok közt tetszés szerint változtathatjuk. Utalni kívánunk végül arra is, hogy a három elem közül, egyik mindig mint