12403. lajstromszámú szabadalom • Váltakozó árammal hajtott mótor és transzformátor

— 13 — kapcsoló elem szerepel, a mi a gyakorlati kivitel szempontjából annyiban bír fontossággal, hogy ezen kapcsoló elemet egy közös tengelyre erősített két összetevő elemre bonthatjuk föl, de lehet a három elemet egymásmellé is helyezni olyan formán, hogy a kapcsolatot képező elemet középre, a másik két elemet pedig jobbrabalra mellé helyezzük. Általában csak az szolgál föltételül, hogy a kapcsoló elem két erővonal rendszert fölvenni képes legyen és így következik, hogy a kapcsoló elem egy tömör vas elem is lehet; valamint az is következik, hogy ezen kapcsoló elem két tömör vas részből is összetehető. Hogyha az egyik elem áramtermelő tekerccsel bír, akkor az abban termelt áram oly módon lesz alkalmazható, mint a másik két elem synchron mozgása folytán előállított egyenáram. Ezen egyenáram feszültsége természetesen akkora lesz, mint a motorba bevezetett váltakozó áramé, míg ellenben egy külön tekercs által előállított áram feszültsége lényegében a tekercs minőségétől függ és tetszés szerint módosítható. Általában tehát úgy járhatuk el, hogy az áramtermelő tekercsben nagy feszültségű áramot hozunk létra azon czélból, hogy az ezen nagy feszültségű áram által, a másik két elem egyikében minél kevesebb tekerületű tekerccsel hozhassuk létre a mágneses erőket. 26. ábra a B és C eleinek közti synchronmozgás föntartására szolgáló elrendezést, 27 annak kapcsolási sémáját tünteti föl. A B és C elemek közti synchronmozgás föntartására a 26. és 27. ábrákbeli elrendezés és kapcsolási séma szolgál. B elem belsejének egyik része a már az előzőkből ismert v, másik része v1

tekercsekkel van ellátva, a melyek szabályos közökben 14 kommutátor szegmensekkel kapcsolkoznak. 14 kommutátor szegmensein az S nyúlványon elrendezett S1

hüvelyhez erősített 115 és 116 kefék csúsznak. Ezen esetben a synchronízmus a C és C1

elemek közt áll elő. a melyek mágnes terének c és c1

tekercsei a v és v1

tekercseket befolyásolják. A 114 kommutátort 117 gyűrű hordja, a mely az előzőkből ismert H tárcsán vagy hüvelyen van elrendezve. J tengely 118 hüvellyel látható el, a melyen 104 105 106 107 kefékhez tartozó 100 101 102 103 kontaktus gyűrűk vannak alkalmazva. 104 kefe 102 átkapcsoló 110 kontaktusával, 105 kefe pedig 1 ÍOkontaktus forgáspontjával, míg másrészt 106 kefe 109 kontaktus forgáspontjával 107 kefe pedig 109 átkapcsoló 113 kontaktusával áll kapcsolatban; a 103 gyűrű a 116 kefe és 101 102 gyűrűk útján C elem c tekercsével 100 gyűrű S hüvely útján a 16 gyűrűvel, 115 kefe egy átkapcsoló útján O elem c1

tekercsének egyik kapcsával, végül c1

tekercs másik kapcsa c tekerccsel van összekötve. Hogyha már most az átkapcsolok az ábrában föltüntetett helyzetben vannak, akkor mint már azt az 1. és 9. ábrák eseteiben láttuk, c tekercsben egyenáram létesül; ha azonban 108 és 109 átkapcsolókkal a 111 113 összeköttetést létesítjük, akkor a v1 tekercs a c és c1

tekercsek mögé lévén beiktatva, ha a kapcsolatot például 115 kefénél létesítjük, úgy az áram ezen kefén és a 114 kommutátor fölső részén áthaladván, innen a 116 kefén, 103 gyűrűn, 107 kefén, 113 kontaktuson, 109 átkapcsolón, 106 kefén, 102 kontaktusgyűrűn, c és c1

tekercseken keresztül ismét 115 keféhez tér vissza, minek folytán a B és C elemek forgássebesége közti különbség következtében C elembe a B elem belsejében alkalmazott v1 tekercsből egyenáram vezettetik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Váltakozó áramú mótor vagy transformátor, a melyet C B A elemek jellemeznek, a mely elemek közül a C és B synchron váltakozó áramú motorok gyanánt működvén, a váltakozóáramot egyenáramúvá alakítják át ós ez az egyenáram B és A elemek közt csavaró nyomatékot idéz elő. 2. Az 1. igény pontbeli váltakozó áramú motornak vagy transzformátornak egy kivitel alakja, a melynél C elem tengelye