12403. lajstromszámú szabadalom • Váltakozó árammal hajtott mótor és transzformátor

— 11 — csapszögek pedig 15 gyüjtőgyűrűvel vannak kapcsolva, úgy hogy a 9 és 11 rugókról is egyenáramot lehet levenni. Ezen egyenáramok, midőn C elem c dróttekercsébe vezettetnek, oda fognak hatni, hogy mihelyt C elem synchronmozgásba jött, ezen synchronmozgás C elem és B elem között föntartassék. Annak elkerülése czéljából, hogy a mótor csekély terhelés esetén, vagy olyankor, ha épen semmivel nincs megterhelve, megszaladhasson, a mi a C elem visszafelé forgása esetén állhatna elő, a 23. ábrában föltüntetett elrendezést alkalmazzuk. Az I tengely egyik végén Z korong van alkalmazva és ugyancsak az I tengelyhez exczentrikusan alkalmazott, három karral ellátott J lapon Y keret van kimetszve. A Z korong és Y keret közti gyűrűalakú közben egy kis 61 henger van, a melynek átmérője akkora, hogy a Z koronghoz való súrlódástól hajtva szabadon foroghasson. Az Y keretből lefelé nyúló peczek arra szolgál, hogy a 61 hengert, ha az a peczek jobb oldalán van, a bal felé, ha bal oldalán van, a jobb felé mozdulásban megakadályozza. A 61 henger tehát a szerint, a mint a peczek egyik vagy másik oldalán foglal helyet, az I tengely forgását az egyik forgási irányban frikcziós kapcsolat módjára akadályozza, a másik irányban azonban nem. Ha például 61 henger a 23. ábrában mutatott helyzetben van és az 1 tengely jobbra kezd forogni, akkor a Z korong magával viszi 61 hengert, a mely azután Z korong és Y keret közé ékelődik s az I tengely forgását megakasztja. 24. és 25. ábrák a most magyarázott készüléket kétfázisú váltakozóáramok esetében alkalmazva mutatják. A kétfázisú váltakozóáramot 70 71 72 rugók és 67 68 69 gyűrűk vezetik a B elem 62 64 drótjaihoz. B elemen azonkívül 63 izolált drótokból álló gyűrűs tekercs van alkalmazva, a mely szabályos közökben van összekötve V kommutátor-szegmenseivel. E kommutátor-szegmenseken 35 kefék csúsznak, 35 kefék az 7 tengellyel összekötött S hüvely 66 karjaira vannak erősítve. A C elemen egy önmagában zárt c tekercs van. A B elem 62 és 64 drótjaihoz vezetett kétfázisú váltakozóáramok forgó mágnesteret idéznek elő, minélfogva a C elem forgásba jön és forgása mindaddig gyorsul, míg a synchronizmust eléri, a mikor aztán a 35 kefék mozgása is synchron lesz. Ezen 35 kefék, a melyek derékszögben fekszenek az 5 kefékhez és a 24. ábrában nem láthatók, olyan szög alatt állíttatnak be, hogy 63 tekercsekről levehessék azon egyenáramot, a mely a 63 tekercsekben a 62 és 64 tekercsekbe vezetett váltakozóáramok által előidézett forgó mágnes-sarkak folytán áll elő. 66 karok az A elem j tekercsével kapcsolt kommutátoron csúszó 5 keféket tartják. Mindenik 5 kefe a megfelelő 35 kefével van összekötve, minélfogva a / tekercsekbe vezetett egyenáram keletkezik; azonkívül 5 kefék 35 kefékhez képest megfelelő szöggel el vannak fordítva, a minek az a következménye, hogy az A elemben és B elemben előálló mágnes-sarkak egymáshoz képest el lesznek tolódva. A mágnes-sarkak ezen eltolódása a B mágnes-sarkait C elem forgásával ellenkező irányú forgásba hozza és a mint növekszik B elem forgási sebessége, oly mértékben fogy a C elemé mindaddig, míg a relativ synchronizmus be nem áll, a midőn C elem megszűnik forogni. Ebből látni, hogy az A elembe a B elein bármily sebességénél a 63 tekercsekből jövő egyenáram vezettetik, föltéve, hogy a motort kétfázisú váltakozóárammal táplálják. A következőkben az eddig tárgyalt kiviteli alakokat össze fogjuk egymással hasonlítani Az 1—9. ábrákban föltüntetett elrendezésnél, a motorba vezetett egyszerű váltakozóáram a mechanikai munkát végző elem bármely sebességénél egyenárammá alakíttatik át és ez alkalommal egyszersmind a létrejött egyenáram egyfelől a mechanikai munkát végző elemhez, valamint az egy helyben álló elemhez oly módon jut el, hogy ezekben bármekkora legyen is ezek relativ sebessége, olyan mágnes-sarkak állanak elő. a melyek polaritása állandó marad és egymáshoz képest állandó szögget van-