12390. lajstromszámú szabadalom • Süllyesztett téglaégető körkemence
(14. ábra) foganatosítjuk, mely utóbbi egy z2 lemezzel ellátott, megfelelően méretezett fadarabból áll, melynek z2 lemezét az adagoló-nyílásokat lefelé elzáró, egymással érintkező zs téglák közé tűzzük és mely ez által a z1 sablonokat az adagoló-nyílások előállítása közben függélyes állásban megtartja. Miután a téglarakást ily módon csatornákkal elláttuk, melyek a téglákat a hő hatásának minden oldalról alávetik és ekként azoknak egyenletes kiégetését biztosítják, a téglákból képezett kemenczefödelet földhányással elzárjuk. Egyidejűleg arról is gondoskodunk, hogy az égetésnek helyes folyamatát ellenőrizhessük és hogy azon pillanatot meghatározhassuk, melyben a téglák készre vannak égetve. Ezen czélból az adagoló-nyílásoknak kétkét sora közé, a rajtuk fekvő földhányásba, egymástól egyenlő távolságban öt téglát ágyazunk laposan, még pedig oly módon, hogy ezen tégláknak fölső fölülete egy a kemenczefalra laposan ráfektetett téglával egy magasságban legyen. Minthogy a téglatető az égetésnél sülyed, a vele siílyedt öt tégla a téglarakásnak ezen a ponton bekövetkezett sülyedését jelzi és mivel az utóbbiból az égetés fokára következtethetünk, úgy ez által egyszerű próbaszerkezet van létesítve. A kemencze üzeme a következő : Miután az időleges tűzhely mögött három vagy négy kamrát a leírt módon téglával megtöltöttünk, a tűzhely mögötti u résoknek másodikába a közbenső falat kép _ ző vastolattyúkat beállítjuk és földdel légzáróan elzárjuk. Ugyanígy a legközelebbi (harmadik) résbe is egy közbenső falat állítunk, mely az előző falnak kihúzatása és ennek a negyedik résbe való beillesztetése közben a hideg levegőnek a kiégetett kamrába való beáramlását megakadályozza. Az eltolható i kürtőt (az a b tüzelőtértől számított) második d akna fölé állítjuk, mely czélból előbb az ezen aknának fölső g nyílását az i1 harántlemezzel (9. ábra) fölülről befödjük. Az első aknának g nyílását a h tolattyú lebocsátása által, a boltozott e nyílást pedig földnek az aknába, a boltozatot meghaladó magasságban való behányása által zárjuk el. Már most az időleges tűzhelyeket a téglák szárítása czéljából durvább szénnel lassan fűtjük. A q nyílásokon át betöltött szenet 6 órai égetés után a rostélyokon egyenletesen elosztjuk, ezután a tűzhelyeket teljes égésbe hozzuk, a q lyukakat elzárjuk, a hamulyukat ellenben kinyitjuk. Miután a tüzet a tüzelőtérben 36—48 órán át föntartottuk, a q lyukakon át szakaszosan tüzelő anyagot adagolunk be; a kemencze hőfoka ez által mindinkább fokoztatik és a téglarakásban egyenletesen elosztatik. A tüzelést fehérizzási hőmérséknél alább, de addig folytatjuk, míg a téglák sülyedni kezdenek, mire az időleges tűzhelyen a tüzelést lassan csökkentjük, a mennyiben ezen kamra számára nyitva tartott t nyílásoknak három vagy négy sorát az x födelekkel befödjük. Mihelyt a teljes huzam kifejlődött, a kémény alatt lévő fölső g nyílásnak h tolatytyújét lebocsáthatjuk. Időközben a t adagolónyílásoknak 6 sora töltetett szénporral és ha az első sornak szene magától meggyullad, az időleges tűzhelyet egészen elzárjuk és a fölső tüzelés kezdődik kizárólag szénporral. Az utóbbit meghatározott, az égés folyamatához képest alkalmazott mennyiségekben, legelőnyösebben háromféle nagyságú lapátokkal, megfelelő időközökben beadagoljuk; teljes égésnél mindig 6 sor adagoló-nyílást táplálunk egyidejűleg. A beadagolandó szénmennyiségek és az adago lások közti időközök oly viszonyban állanak egymáshoz, hogy az egész szénmennyiség elég. Az összes adagoló-nyílásokat, melyek az égetés alatt a tüzelőanyaggal való adagoltatásnál sorra kerülnek, az azokat betakaró földréteg eltávolítása után szájrészszel és födéllel látjuk el. Ha a szénpor a táplált adagoló-nyílások negyedik sorának fenekén szabadon ég, akkor ezen sorban, valamint minden más sorban, mely az égés alatt a táplált adagoló-nyílások negyedikévé válik, kováesszér.nel tüzelhetünk tovább.
