11825. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lennek és egyéb növényi fonórostoknak áztatására és szárítására

szetét megtaláljuk, mely a kívánt eredmények elérésére lehetőleg alkalmasnak bizonyul. A jelen találmány szerint sikerült ezen különböző föltételeket tisztázni, különösen pedig megállapítani, hogy egyenletes és gyorsan lebonyolódó, a rostot meg nem támadó áztatási folyamatnak elérése czéljá­ból a következőképen kell eljárnunk: 1. a zöld szárakat függélyesen (gyökeres végükkel lefelé) szekrényekbe rakjuk és ezekben egyenletesen elosztjuk, úgy, hogy a víz mindenüvé egyenletesen nyomúlhas­son be és később azután a meleg levegő is a tömegnek minden részén egyenletesen áramolhasson keresztül. Az áztató szekré­nyeket fából, czementből vagy valamely az áztatási folyamat alatt fejlődő termékek által meg nem támadható fémből vagy egyéb alkalmas anyagból készítjük. Miután a lent a szekrényekben ezélszerűeu elren­deztük, ez utóbbiakat 32—38° C.-ig fölheví­tett és ezen hőmérsékletnél megtartott vízzel töltjük meg. A víznek a kívánt hőmérsék­leten való megtartását tetszőleges, ismert szerkezetű K szivattyú vagy L injector segélyével előidézett mesterséges keringés által érhetjük el, a hol is a víz fölülről le­felé vagy fordítva keringhet. 2. Miután az áztató szekrényekben lévő vizet a szükséges hőmérsékletre (32°-38° C.-ra) fölmelegítettük, azt jelentékeny meny­nyiségű amylobactericus tiszta kulturával (körülbelül 3 liter tiszta cultura 10 m3 víz után) bevetjük. 3. A tömeg hőmérsékletét az áztatási folyamatnak egész tartama alatt a válasz­tott fokon tartjuk meg. 4. Mihelyt a bevetés megtörtént, a ké­szüléket befödjük, úgy, hogy az áztatási folyamat zárt tartályban levegőtől, illetve oxygéntől elzártan megy végbe. A jelen találmánynak egyik lényeges jellemzője az amylobacterikus tiszta culturák alkalmazásában áll, a mennyiben ezek nyújt­ják a len áztatására a legelőnyösebb föl­tételeket. Ezen eulturáknak aránylag nagy mennyiségben való alkalmazása által azon egyéb mikrobáknak fejlődését, melyek a zöld lenszárak külsején rendesen előfordul­nak és melyek közül egyesek az áztatási folyamatra károsan hatnak, meggátolhatjuk, a mennyiben az amylobacterium-erejedés kezdettől fogva jelentékenyen túlsúlyban van a jelen czélra nem hasznos vagy éppen káros egyéb erjedések fölött. A folyamatnak a levegőtől való elzárása a káros acrobacteriumok fejlődését meg­akadályozza és lehetővé teszi az amylobac­teriumoknak úgy a tömeg fölületén, vala­mint annak belsejében való tenyésztését, mi által az egész tömegnek egyenletes áztatása biztosíttatik. Végül pedig az által, hogy a hőmérsék­letet az áztatási folyamatnak egész tartama alatt állandónak megtartjuk, ezen folyamat­nak szabályos és gyors lefolyását bizto­sítjuk. A jelen találmány tárgyát képező eljárás tehát a következő négy lényeges föltétel által van jellemezve: 1. Amylobactericus tiszta eulturáknak alkal­mazása. 2. Ily eulturáknak aránylag nagy mennyi­ségben való alkalmazása. 3. Az eljárásnak zárt tartályokban, ill. oly körülmények között való foganatosítása, melyek az erjedést a levegőtől elzárt tél­ben teszik lehetővé és végül 4. A fürdőnek állandó hőmérsékleten való megtartása az áztatásnak egész tartama alatt. Ezen négy lényeges szempontból külön­bözik a jelen találmány tárgyát képező el­járás az összes eddig ismert áztatási eljárá­soktól. A szárítás. Ha az imént leírt áztatási eljárást olyanná akarjuk tenni, hogy az az ipar minden köve­telményének megfeleljen, akkor nem elég csak az ezen eljárás alapját képező biolo­gikus folyamatot a reá legelőnyösebb föl­tételek alatt foganatosítani, hanem a lennek egyenletes, gyárilag foganatosítható oly szá­rításáról is kell gondoskodnunk, melynél annak semmiféle oly kezeltetéseken nem kell keresztülmennie, melyek a háncsrostok ledörzsöltetését vonják maguk után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom