11729. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngázfejlesztő
- 2 -mében ÍI carbiddarabok olajjal vannak födve, tetemes előnyökkel jár annyiban, hogy midőn a carbiddarabok a gázfejlesztő tartályába jutottak, a föliilétükön levő olaj a tartályban levő folyadék fölszínére száll és ott egy réteget alkot, melyen a gáznak a gazométerhez való útjában keresztül kell mennie. A tartályban levő víz olajrétegét, ha úgy tetszik, azon csövön is vezethetjük be, melyen át a carbidot bevezetjük, ez azonban fölösleges, ha az ezen találmány értelmében olajjal kezelt carbidot használjuk, minthogy az így kezelt carbid kellő mennyiségű olajat visz magával a tartályba, mely azon olajréteget alkotja, melynek rendszerint jelen kell lennie azon víz fölületén, melybe a carbidot merítjük. A rajzokon az 1. ábra függélyes metszete egy gázfejlesztőnek, mely ezen találmányt magába foglalja, a 2. ábra ennek fölülnézete, a 3. ábra a hozzávezetőkerék fölülnézete, melynek körszeletalakú osztályrészei vannak, melyekbe a fejlesztőbe bevezetendő carbidot töltjük. A 4. ábra metszete ezen hozzávezetőkerék tokjának, melyen maga a kerék nézetben látszik. Az 5. ábra részletnézet, mely a kilincsék működtetését tünteti föl, a melyek a hozzávezetőkerék mozgását szabályozzák. A fejlesztő egy A tartályt foglal magába, melynek kúpalakú vagy más módon ferdén lejtős feneke van és fölső végét egy födél zárja el, melynek közepén nyílása van* melyben egy kis B tartály van elrendezve, mely valamely tisztítóanyaggal van megtöltve, melyen a gáznak a gazométerhez való útjában keresztül kell mennie. Ez az anyag egyszersmint szűrő gyanánt szolgál, hogy a gáz tisztátlanságait visszatartsa. Az A tartályban kellő mennyiségű víz van, melybe a carbid merül. Egy az 1. ábrában a-val jelölt raffinált petroleumréteget vezethetünk az A tartályba, vagy pedig, mint előbb említettük, ezen a olajréteget az az olaj alkothatja, mely az A tartályba vezetett carbiddarabokat burkolja és mely előzőleg ezekre reávitetett. A carbidot legczélszerűbben darabok alakjában az olajba mártjuk, úgy hogy légköri befolyásokkal szemben meg van védve. Ez az olajburkolat, midőn a darabok az A tartályba jutottak, az ezen tartályban levő víz föliiletére száll és az a réteget alkotja. A carbid olajrétege azt megvédi és egyúttal alkalmazásában hatályosabbá teszi; azonban az olaj arra is szolgál, hogy az a olajréteget az A tartályban levő víz fölületén előidézze. A carbidot egy I cső vagy csúsztató útján vezetjük a tartályba, mely fölső részén 1' tölcsérrel van ellátva és az A gázfejlesztővel, ennek kúpalakú és lejtős fenekének fölső részénél össze van kötve. A carbidot ezen I csövön át kis mennyiségekben a szükséghez képest, a következőkben leírandó készülék segítségével vezetjük be, mely a gazométer mozgása folytán ^önműködőlég dolgozik. A carbidnak egyszeri bevezetése elegendő arra, hogy oly gázmennyiséget adjon, mely a gazométert csaknem teljesen megtölti. Az A tartály fenekén levő a1 nyilás egy szelep ülőkéjét alkothatja. Ezen nyíláshoz csatlakozik az L lefolyási cső az L1 zárókészülékkel, melyen át a tartály tartalmát lehúzhatjuk, ha ez szükséges. Az A1 golyó, melynek fajsúlya kisebb a víz fajsúlyánál, azonban nagyobb az olajénál, ezen két folyadék között úszik és egyidejűleg szeleptestet alkot, mely az a1 kifolyási nyílást elzárja, ha ezzel érintkezésbe jut. Ha a vizet az L1 szelep nyitása útján lehúzzuk, az A1 golyó a víz színét követi, míg végre az a1 nyílás széleivel érintkezésbe jut és ez által a víz lefolyását megszünteti. Ha ezt az eredményt elértük, az L1 szelepet zárjuk. E közben körülbelül az összes víz lefolyt az A tartályból, azonban a nélkül, hogy az a olaj azt követhette volna. A tartályt ez után I csövön át ismét vízzel megtöltjük. L csövön M vízszínmutató üveg van alkalmazva, mely az A tartályban levő víz színének magasságát mutatja. Az A tartályt egy másik D tartály veszi körül, mely a gazométer egy részét alkotja.
