11575. lajstromszámú szabadalom • Elektromosan hajtott ingaóra ütőművel
— 2 igtatni. Hogy ez nagyobb kilengésnél is lehetővé váljék, e czélból az E kilincskerék mellé 11 illetve J csusztatóhidak (1. és 2 ábra) vannak alkalmazva, melyek az E kilincsekére ket — önsúlyánál fogva reá fekvő I> kilincs által — csak egy foggal engedik továbbtolni. Valamely elektromos forrásból pl. P szárazelemből (la és 1" ábrák) jövő M3 elektromágneshez menő M* áramvezeték az egymástól és az órától elszigetelt és M2 szorítók által (1. és 6. ábra) vannak összekötve, melyekre m1 és m- állítócsavarok vannak erősítve. Hogy a B inga kilengési szögének megfelelő csökkenésekor, az áramvezeték záródjék és az ingán lévő fí horgony (la és lb ) M3 elektromágnes által magához vonzassék, az órában egy emelőszerkezet van elrendezve, mely G és II két karú emelőkből áll (1. és 6. ábrák) melyekből az utóbbi h1 és h2 érintkező rugókat hordja, melyek a H emeltyű nyugalmi állásában ennek önsúlya által tartatnak távol az w1 és m2 érintkező csavaroktól. Mint a 7. ábrában jelzett diagrammon látható, azon hossz mellyel a B kilincs az E kilincskereket lengésenként továbbtolja, maximális ingalengésnél az E kerék fogosztásával egyenlő, azaz akkora, hogy E kerék fogvájatja D kilincsnek minden meglökése után a lazán lógó G emelő fölső g csúcsától jobbra megáll. A D kilincs tehát ilyen maximális ingalengéseknél balról a g csúcsba sohasem iitközhetik bele, azaz hegyével g csúcsba nem akadhat és így a G emelőt lengésbe sem hozhatja. Ha azonban az ingalengések kisebbednek, akkor az E kilincskerék sem fog mindig az osztás nagyságával, azaz: egyik fogvájattól a másik fogvájatig terjedő hosszal el fordíttatni, s így az E kerék fogvájatja sem fog mindig pontosan a g csúcstól jobbra megállani; úgy, hogy nem sokára a 8. ábrán látható eset áll be, a midőn a kerék a legközelebbi fogvájattal, a melybe a I) kilincs a következő ingalengésnél beesik a g csúcstól balra áll meg. A legközelebbi ingalengésnél ennél fogva, az ezen fogba beeső 1) kilincs a g csúcsba akad, mi által a G emelő elfordíttatik. az alsó g1 része (1., 2. és 6. ábra) a H emelőbe ütközik, ezt elfordítja és ennek h1 és /t2 rugóit az m1 és m2 érintkező csavarokkal érintkezésbe hozza, mi által Ml vezetékben az áramzáródás előáll. Az elektromos áram tehát P elemtől (la ábra) M3 elektromágneshez folyik, azt mágnessé változtatja, ez B1 horgonyt magához vonzza, és ez által B inga új impulzust kap, a mely ennek következtében ismét a legnagyobb kilengést végezi. Hogy azonban az áramzáródás és ez által az elektromágnes hatása csupán pillanatnyi legyen nehogy ellenesetben a B inga az elektromágnestől tartósan vonzassék, és ez által mozgásában akadályoztassak — a g1 kar a G emelőn forogliatóan és az emelő tengelye irányában oldalt kitérhetően van ágyazva és a D kilincs által előidézett kilengés vége felé a 11 emelő ferdén lemetszett h végéről lecsúszván (6. ábra) nyugalmi állásába visszaesik és ez által az elkektromos áram megszakíttatik. A 9. és 10. ábrákban oldalnézetben, a 11 ábrában fölülnézetben, a 12. ábrában, a 9. ábrán jelzett x—x metszetben föltüntetett áramzáró készülék lényegében az elébb leírt készülékhez hasonló csupán sokkal egyszerűbb, azonkívül zajtalanabb és pontosabb működése által tűnik ki. Itt ugyanis a D kilincs egyszersmind az előbbi II érintkező emelőnek a működését is elvégzi, amennyiben ez az E kilincskerékbe való teljes beesésnél (9 ábra) d oldal folytatásánál (11. és 12. ábra) egy az A laptól izolált h1 érintkező darabbal jön érintkezésbe, mire az áramkör ez utóbbin, B ingafölsőrészen és A lapon keresztül záródik. M1 és M2 ismét érintkező csavarok, melyek közül M2 az A laptól szintén el van szigetelve. Rendes lengéseknél a G emelő nem engedi a I) kilincs nyúlványát teljesen a fogvájatba esni, azonban ha az ingalengés a minimumra szállt le, és mint fönt említtetett a legközelebbi fogvájat a G emelőtől b;\,lra áll meg, akkor a D kilincs a vájatba teljesen beeshetik, miáltal ennek d nyúlványa li1 érintkező darabbal érintkezhetik és ez által az áramzáródás előáll. A G emelőnek tehát csak az a czélja,
