11267. lajstromszámú szabadalom • Elektropneumatikus fék

által megszakíttatik, a fékező szelepnek a b kettős szelepe ismét elfoglalja kezdeti állását és a levegő a fővezetékből a B J.-11 keresztül áramlik; ekkor a 7 rúgó újból megemeli a 6 dugattyút, mi által a 13 peczek is kiszabadul mely így a 10 szelepnek záródását megengedi. A működtető szelepnek dugattyúja szintén visszavonni, lezárván a kis s segéddngattyút, mihelyt a segédtartályból elegendő levegő áramlott a fékhengerbe. Ugyanezen műveletnek ismétlése által a fékező hatást, mely a vezetéken átküldött áramnak tartamától függ tetszőlegesen szabályozhatjuk; ezen kívül a fékeknek villamos meghúzásánál elkerüljük a gyors féknek időszerűtlen hatását is, mivel a működtető szelep dugattyújának mozgása a jelen esetben mindig egyenlő nagyságú. A 12 szelepkúp azon eset számára van elrendezve, a melyben egyidejűleg villamosan és pneumatikusan fékezünk, hogy ekkor a levegőnek a segédtartályból a fővezetékbe való visszaáramlása meggátoltassék. A működtető szelepek eltolódásának szabályozhatósága, mely eltolódás a dugattyú mozgásának határolásából ered, lehetővé tenné még, hogy hosszú lejtőkön levegőt vezethessünk be a segéd tartályokba, ha azon ponton, melyen a működtető szelep dugattyúja minden eltolódása útán megállapodik, a kis m bevezető csatornát rendeznők el. Mivel azonban ezen csatorna csak igen csekély méretű lehetne, hogy a pneumatikus fékezést ne akadályozza, természetes, hogy a levegőnek a segédtartályokba való ezen szabályszerű bevezettetése a működtető szelepeknek érzékenységétől függne. Azonkívül úgy látszik, mint ha ezen a Westinghouseféle gyors fék időszerűtlen működésének megakadályozására kitűnően alkalmas berendezés bizonyos esetekben, pl. hosszú lejtőkön nem nyújtana elegendő biztonságot mely lejtők befutásánál föltétlenül szükséges, hogy a segédtartályokat fékezés közben töltsük meg. A jelen találmány a működtető szelepnek eltolódását függetlenné teszi és pedig úgy a közönséges, mint a gyors féknél is, a. tartályokba való légbevezetésről és a fékezés szabályozhatóságáról és a helyett a fékezés alkalmával villamos működtetés útján a segédtartályból közvetlenül vezet levegőt a fékhengerbe és azt ebben meg is tartja, daczára annak, hogy a működtető szelep változatlanul megmarad a fékek megeresztésének megfelelő állásában, a nélkül azonban, hogy akár fékezéskor, akár annak megszüntetésekor útját állná a pneumatikus hatásnak. Ezen czélra szolgál a következőkben leírt berendezés, mely az említett és elérni kívánt előnyökön kívül még azzal is bír, hogy két sodronyvezeték helyett egynek alkalmazását teszi lehetővé és hogy a működtető szelepeknek átkapcsolok gyanánt való használata mellőztetik úgy, hogy az oly gyakran üzemzavarokat okozó sarkszorítóknak csak féle szükséges és minden kocsi számára két külön készülék helyett csak egy kettős villamos szelep szükséges. Ezen czél elérésére a fékező és a megeresztő szelepnek villamdelejeit elvileg az egyetlen M villamdelejjel helyettesítjük, mely, a mint ezt a 7. ábra mutatja, egy delejnek két P P1

sarka között van elrendezve és mely a Gramme-féle gyűrűnek felel meg. Ezen gyűrű az I tengely körül forgatható és a kétkarú//1

emeltyűt hordja, mely a két k le1

szelephez fekszik. Ez utóbinak j j1

meghosszabbításaikkal a másik két t t1

szelepre vannak behatással, melyek a fékhúzó és megeresztő szelepek villamdelejeihez tartozó és az eddig ismert elektropneumatikus fékeknél alkalmazott szelepeknek felelnek meg. Látható tehát, hogy ezen szelepek, a helyett hogy elkülönített villamdelejek által hozatnának működésbe, a gyűrűnek ide-oda járó mozgása által befolyásoltatnak, mely mozgás a vezetékbe küldött áram irányának megfordítása által eredményeztetik. A gyűrű köré göngyölt sodronynak egyik Q vége az egyetlen L1

sodronyvezetékhez van kötve (7. ábra), mely az egész vonaton végig van vezetve, míg annak másik vége 0 nál a készülék köpenyével és így a földdel van összekötve.