10899. lajstromszámú szabadalom • Forgó dugattyús gép

A föntebb jelzett föltételeknek megfelelően alakított dugattyú tehát a gépnek lényegesen új alkatrészét fogja képezni, mely az eddig ismert gépek hatásfokát tetemesen nagyobbítani fogja. A jelzett géprész minden esetben két különböző alakban képezhető ki, melyek a föntebb jelzett föltételeknek tökéletesen megfelelnek. Ha a két ablakot egymással kombináljuk, oly dugattyút létesítünk, mely a jelzett föltételeknek tökéletesen felel meg, de lehet a két alak mindegyikét magában is alkalmazni, mikor a dugattyú kevésbbé tökéletesen működik. Látni való tehát, hogy a szóban levő találmány főtárgya egy különleges új dugattyú, de tárgya továbbá a gép általános alakítása is, mit ismét a dugattyú alakja szab meg és mely a közismert hasonló gépek alakításától lényegesen eltér. Az új gépnek úgy mint a régi gépeknek is egy burkolata van, mely két párhuzamos tengellyel bíró félhenger egyesítésével származtatható, melynél azonban a két tengelynek egymástól való távolsága a hengerek sugarának összegénél kisebb. Ezek a félhengerek a nyitott oldalukkal egymás felé fordulnak és négy fenék segélyével vannak elzárva, melyek köziil az egy oldalon levő két-két fenék egy-egy közös síkba esik. Ezek a fenekek a dugattyúk fölékelésére szolgáló tengelyek ágyalására használtatnak. A tengelyeknek a burkolatból kiálló egyik végén egy-egy fogaskerék van fölékelve, ezek a fogaskerekek egymásba fogódzanak. A bevezető és kifúvató nyílások egy a tengelyek középvonalán átmenő síkra merőleges síkba esnek, a félhengerek egymással való kapcsolására pedig parabolikus alkotóval bíró fölületek szolgálnak. A csatolt rajzon a találmány tárgyát képező szerkezet van bemutatva. Az 1. ábra a dugattyú első kiviteli módozatának szerkesztését ábrázolja, a dugattyút a tengelyére merőleges sík szerint metszettük. A 2. ábra az ily módon szerkesztett dugattyú axonoinetrikus képe. A 3. ábra az 1. és 2. ábra szerint szerkesztett dugattyúkkal bíró gép függélyes metszete, a pontozott vonalak a dugattyúk viszonylagos helyzetét ábrázolja. A 4. ábra azt a görbét ábrázolja, melyet a dugattyúk érintkezési pontja egy teljes fordulat alatt leír. Az 5. ábra egy tökéletes dugattyú szerkesztésének második módja A dugattyú keresztmetszete a 1. és 2. ábrán látható keresztmetszettel egyezik meg, de a dugattyú al kotója csavarvonal. A 6. ábra az ily dugattyú axonoinetrikus képe, az alkotó csavarvonal, a vezérvonal folytonos és zárt epicyklois. Az első kiviteli módozat (t. ábra) leírásánál először a dugattyú keresztmetszetének alakját ismertetjük. A keresztmetszet alakjának tudvalevőleg két föltételnek kell megfelelni. Ezek 1. hogy a dugattyúk egymással és a hengeres burkolattal egy-egy vonalban folytonosan érintkezzenek. 2. hogy a dugattyúk a hengeres burkolatban forogva, lehetőleg nagy tért zárjanak be. Könnyű belátni, hogy a dugattyúk közönségesen használt piskóta alakú keresztmetszete a két föltételnek meg nem felel. Tegyük föl, hogy ez az alak egy-két foggal bíró fogaskeréknek tekinthető, és hogy a fogak alakjának meghatározására a rendes eljárások egyikét használjuk. Ezek közül különösen egy alkalmas, mert ennek segélyével lehet egy folytonos, önmagában zárt görbét szerkeszteni. Ez az úgynevezett yezérkörös eljárás. Az ily módon szerkesztett görbe epicykloisokból és hypocykloisokból van összetéve. Hogy tehát a fogat szerkeszthessük, csak a gördülő kör és a vezérkör sugara között kell a kellő viszonyt megállapítani. Az 1. ábrán látható, hogy a két foggal biró fogaskerék mindegyik foga egy a r i félkör belsejében fekszik, tehát hogy a fog szimetrikus része egy-egy a c c i negyedkörben fekszik. Ebből következik, hogy az egész fogaskerék négy szimetrikus részből áll, mely szimetria középpontja az 0 tengely.