10528. lajstromszámú szabadalom • Újítások átmenő, automatikus légnyomásos fékeken
az első csak a részek súlyát fogja föl, a második ellenben erőtárolására szolgáljon. Ha ugyanezt a hatást gyorsulással akarjuk átmenő, automatikus, töltőtér nélküli fékeknél elérni, erre a 12—15. ábrán látható berendezés szolgál, mely a 3—10. ábránál leírtnak csak egy kiviteli módozata. Ennél a berendezésnél a fékhengernek a tulajdonképeni, az / dugattyúból és a két t t1 tolattyúból álló vezérművön és az I dugattyú alatt levő berendezésen kívül az /dugattyú alatt egy Q segédtartálya van, mely az 1 dugattyú fölött levő térrel (12. ábra) és a dugattyú alatt levő 2 kamarával áll kapcsolatban. A g1 tolattyú-tükörnek négy nyílása van, az o2 nyílás, mely a spirálalakú P csatornába nyílik, az o4 nyílás, mely a b4 kiömlőcsatornával van összeköttetésben, az o6 nyílás, mely az a'1 csatornán a tulajdonképeni fékhengerrel és az o7 nyílás, mely a fékhenger készlettartályával közlekedik. A t tolattyúnak három ee* e* nyílása van, melyek a tolattyútükör o2 o4 oe nyílásaínak felelnek meg. A t tolattyúnak egy i nyílása és két i2 i* kagylója van. mely utóbbiak oldalt az 1 dugattyú fölött levő térbe torkollanak. Az L csőcsonk az Z1 csatornán a dugattyú alatt levő l kamarával áll kapcsolatban. A fékhenger az /s csatornával közlekedik ugyanezen berendezés 3 kamarájával. Az / dugattyú fölött levő tér, mely a segédkészlet-tartály megnyújtását képezi, az /2 csatornával van a 2 kamarával kapcsolva. A fékszelep összes többi része az előbb leírthoz hasonlóan a különbség csak az, hogy a (rl kupakot a Q segédtartály helyettesíti A nyugalmi helyzetükben a fékszelep részei a 12. és 13. ábrán látható helyzetet foglalják el, t. i. a fővezeték az / kamarával közvetlenül közlekedik, az 1 dugattyú alatt levő tér pedig az /6 spirálhorony és az o2 e i nyílások segélyével a dugattyú fölött levő térrel, tehát az A2 henger az A1 készlettartállyal. A dugattyút az u a1 m2 . rúgók egyesült hatása tartja fölemelve. A működés a Lipkowski-féle fék fékező szelepének működésével egyezik meg, az első nyomáscsökkentés utái^ ,a gyorsulást létesítjük, ugyanis a fővezetéket az lb t>2 i2 o4 b4 vezetéken a külső levegővel hozzuk kapcsolatba és ha a levegő elszállása által okozott nyomáscsökkenés a rudazat eltolására elég nagy, a gépésznek a vezetékben a nyomást csak tovább kell csökkentenie, hogy a vonatot teljesen fékezze. Megjegyezzük, hogy az A1 tartályt és az A"- hengert ha a fővezeték megtelt egymástól a t1 tolattyú elválasztja. A segédkészlettartálynak az a czélja, hagy a fékhengeri nyomását pótolja, mert a henger nyomása annyira csökken, hogy az / dugattyú alatt levő berendezést működésnek nem indíthatja. A három egymást követő mozgás kettővel is helyettesíthető, ha a 16. ábrán látható berendezést alkalmazzuk. Ennél csak két ?Ís M2 rúgó van alkalmazva, melyek közül az egyik a részek alátámasztására, a másik a fék megeresztéséhez szükséges erő tározására szolgál. Kísérleteinkből kitűnt, hogy két rúgó alkalmazása bármely fékszeleptipusnál, akár két dugattyúja és töltőtere, akár csak egy dugattyúja van, igen jó eredményeket szolgáltat, azonkívül a készülék szerkezete is egyszerűbbé lesz, úgy hogy általában két rúgót alkalmazunk. Az első rugónak elég erősnek kell lenni, hogy a részeket alátámassza, a másiknak csak az a czélja, hogy elég sok erőt tározzon, úgy, hogy a tolatytyút könnyen eltolhassa és annak súrlódását legyőzhesse. Hogy a leírt berendezés szabályosan működjön, a használt diafragmákat csak kis fölületen kell nyomni, minthogy ellenkező esetben az anyag összenyomása káros viszszahatásra adhatna okot, minek következtében a fék nem működne elég nyugodtan. Ha a leírt berendezést nem alkalmazzuk, ez a visszahatás a rúgó feszültségénél tényleg erősebb lehetne, tehát a készülék nem működhetne. Minthogy a diafragmákat csak kis fölületen fogjuk be és minthogy nemcsak egy oldalon fogjuk be, czélszerü azo-
