10528. lajstromszámú szabadalom • Újítások átmenő, automatikus légnyomásos fékeken
ben a nyomáscsökkenés az egyik kocsiról a másikra rendkívül gyorsan vitetik át, anélkül, hogy ebből időelőtti megállítás származhatna, mi akkor, ha nyomáscsökkenés a fék teljes meghúzását idézi elő, könnyen megeshetik. A gyakorlatban a tx t tolattyúk működése következtében a fékhenger előkészítése egyenlő körülmények között megy végbe, bár mily hosszú is a vonat, azonkívül úgyszólván egyidejűleg történik, úgy hogy a vonatvezető a fék meghúzását tetszés szerint szabályozhatja. A leirás bevezetésében jelzett előnyök tehát a fék segélyével teljesen elérhetők. A gyorsulásról mondottakra visszatérve, megjegyezzük, hogy a gyorsulást, mely a fékpofákat rendkívül gyorsan és automatikusan szorítja a kerekekre, csak a fékszeleptől független átömlő szelep segélyével lehet elérni. A szelep alkalmazásánál nem kell attól tartani, hogy a készülék tökéletes szabályozásának híjában a levegő az A2 hengerből az I dugattyú alatt levő berendezésen elszállhat, mielőtt azt a készlettartálytól elzárnók, mert az A2 henger már a tolattyú első elmozdulásánál szigetelve van, t. i. ha a fővezetékben a nyomás a nevezett készülék működtetésére szükséges nyomáscsökkenés egy harmadrészével csökken. Az átömlőszelep nélkül a hengert később kellene szigetelni, hogy a benne levő összes levegő a készlettartályba áromoljon át, ez a szigetelés csak a második fázisban történhetne meg. vagyis akkor, mikor a fővezetékben beálló nyomáscsökkenés a készülék működtetésére szolgáló nyomáscsökkenéstől csak kevéssé különbözik, ily viszonyok között a tolattyúk nagyobb súrlódásánál vagy a rugók rossz szabályozásánál azt idézik elő, hogy a nevezett készülék előbb jön működésbe, mielőtt az A2 hengert az A1 készlettartályból elválasztottuk volna, minek megtörténte után a készülékből az összes levegő eiszáll és a készülék működésen kívül helyeztetik. Hogy ezt a hátrányt megszüntessük, akkor, ha átömlő-szelepet nem használunk, nagy különbségnek kell fönnállania azon nyomás között, mely a készüléket működésnek indítja és azon nyomás között, mely az I dugattyú alatt levő berendezés biztos működését idézi elő, mi a készülék működését még lassabbá teszi, bár azt az a körülmény, hogy a hengerben levő levegőnek el kell szállni, amúgy is elég lassúvá teszi. Az átömlő szelep alkalmazása tehát annyi előnnyel jár, hogy a kettős dugattyúval és töltőerővel bíró készüléknél okvetlenül szükséges. Lehetségessé teszi továbbá, hogy a fék megeresztését szabályozzuk, amennyiben az A1 készlettartály és az A2 henger között csak egészen kis nyílást enged. Ily módon a levegő az A1 tartályból a fék megeresztésének pillanatában csak lassan juthat az A2 hengerbe és így a fék megeresztését tetszés szerint lehet szabályozni. Ha a levegő az ^l2 hengerből az A1 tartályba a fék megeresztése közben a fékszelep tolattyúján áramlik át, kényszerítve vagyunk az átömlésre nagyobb nyílást hagyni, és pedig annál nagyobbat, minél rövidebb idő alatt kell az átömlésnek megtörténnie. Következik ebből, hogy a fék megeresztésénél a levegő az A1 tartályból a nagy nyíláson a hengerbe ömlik és így a szabályozás ki van zárva. Ily viszonyok mellett a fék megeresztése pillanatnyilag történik, és a fővezetékben uralkodó nyomás egyenletes működést meg nem enged. Ha a fékszelepnek gyorsulás nélkül kell működnie, csak egy t tolattyúja van, (11. ábra) mely két mozgást végez, az egyik arra szolgál, hogy az a3 csatornát a fi4 csatornával kapcsolja és hogy így a levegő a töltőtérből elszállhasson, továbbá hogy az A2 hengert szigetelje, melyből a levegő a bL csatornán és c1 szelepen az A1 készlettartályba ömlik, míg a másodiknak csak az a czélja, hogy egy rúgó összenyomásával annyi erőt tározzon, a mennyi a fék megeresztéséhez szükséges. Az első mozgást a h1 ütköző, a másodikat a h3 ütköző határolja, mely ütközők az u1 u2 rugókkal kapcsolatban hatnak. A rúgók feszültsége oly módon van megszabva, hogy
