10518. lajstromszámú szabadalom • Forgó alj mindennemű kocsi számára

- 2 -A 25. ábra a lapos fékgerendának metszete. A 26—29. ábrák a csőszerű darab előállítására szolgáló bélyegzőnek különböző állásait láttatják. A 30. ábra a kész szögecselés perspektivikus képe. A 31. ábra a haránttartót láttatja. A 32. ábra a módosított fékgerendának fölülnézete. A 33. ábra ezen fékgerendának metszete a 32. ábrának 33—33 vonala szerint. A 34—41. ábrák a féksarú megerősítésére szolgáló résznek módosításait láttatják fő-, mellék- és végnézetben. A 42. ábra az oldaltartó oldalnézete. A jelen találmány tárgyát képező forgó alj váza két megfelelően alakított kettős T-alakú A tartóból áll, melyek mindkét végükön V-formájú kivágással bírnak, úgy hogy annak a és b végei (2. ábra) villához hasonlítanak. A V-alakú villát kimetszése után a tartónak még párhuzamos fölső és alsó széleit pöröly segélyével oly közel hozzuk egymáshoz, hogy a villaszárak belső szélei erősen egymásra fekszenek, úgy hogy azokat ezen széleiken összehegeszthetjük (3. ábra). Két ekként megmunkált tartót egymáshoz párhuzamosan fektetve, az azok állandó távolságát föntartó c1

hüvely közbeillesztése után a tartókat a c csapszögek által összekötjük. A tartók végein átjáró c csapszögek a C vezetéktömbnek helyzetében való megtartása czéljából, valamivel hosszabbak a főtestet összetartó, csapszögeknél (2. és 3. ábrák). A forgó aljnak ezen tömbjei a rúgóuyomás alatt álló e lemezre vannak szerelve. A tartók közepe, mely az egész alj forgási csapjának befogadására szolgál, az egyes A tartókat összekötő I) lemezzel van ellátva. Ezen szerkezet lényege tehát abban áll, hogy a T tartók végeit fölhasítjuk, azok végeit összehajlítjuk és egymással összehegesztjük, de világos, hogy T tartók helyet hornyolt tartókat is alkalmazhatunk. A forgó aljat a szokásos módon ruganyosan ágyazzuk. Az alj oldalváza ugyancsak ily kihasított kettős 4 T tartókból áll, (1. ábra), de azon különbséggel, hogy ezeknek csak fölső végét hajlítjuk le pöröly segélyével és így hegesztjük az egyenesei maradt alsó szárhoz. j A 4 oldaltartók végeit továbbá annyiv vágjuk rövidebbre, hogy azok a ke> tengelyek csapágyait befogadhassák, d hogy a tartók vízszintes 5 bordái maradnak minden tartó végén, mely n ványok között a kerekek csapágyszelein függélyes csapszögek segélyével vagy alkalmas módon megerősítjük. Az oldaltartók körülbelül hosszuk köze négy derékszögű, akkora 6 nyílással binu (42. ábra), hogy az A haránttartók végei befogadhassák és azoknak függélyes irányban való bizonyos mérvű mozgását megengedik. Ezen nyílásoknak függélyes szélei fölváltva elrendezett 7 nyelvekkel vannak ellátva, melyekre a C vezetéktömbnek vezetékhüvelyeibe benyúló függélyes 8 vezetéksíneket szögecsekkel vagy másként erősíthetjük meg. A 8 vezetéksíneket, valamint a 7 nyelveket teljesen el is hagyhatjuk és ezek helyett a tömbök egyenes vezetése czéljából megfelelő elrendezést alkalmazhatunk. A két féksarú összekötésére szolgáló haránttartót az oldaltartókhoz hasonlóan szerkeszthetjük, ámbár czélszerű azt két egyenlően alakított hengerelt B aczéllemezbői előállítani (5., 6., 7. és 8. ábra). Ezen czélból a B lemezeknek (7. ábra) fölső szélét pörölyformák segélyével félkör alakú keresztmetszetűvé alakítjuk, úgy hog ha a két B lemezt összekötjük, ezen szél az űrö8 d csatornát alkossák. A fölső sz tehát a leírt módon a harántgerendái mindkét d1

végéig űrösre készítjük, ellei ben annak oldalszélei úgy egymással, vah' mint a forgató állványt hordó kerekek bek fölületével is teljesen párhuzamosak és it: a d3

biztonsági csapszög befogadására szolgáló d2

hüvelyt képezik. A haránttartó alsó széle a fölsőhöz hasonló űrös bordával van ellátva, úgy hogy ha a kettőt összekötjük, az E űrös köz keletkezik, melynek e1

végei a haránttartó oldal-