10518. lajstromszámú szabadalom • Forgó alj mindennemű kocsi számára

— 3 szélein túlnyúlnak és a féksarúk befogadására szolgálnak. Az E köz átmérője sokkal nagyobb a harántkar fölső szélén lévő üres l köz átmérőjénél; az alsó szél még teljesen ;k e2

karimával is bír (6. ábra). A haránttartó fölső és alsó széle között ^ ékszögű k nyílás van, melynek szélei a L "lekhez hasonlóan üregesek. Ezen nyía a féknek E1

forgató tuskóját illesztjük (1. és 5. ábrák), melynek csapszögei az ancsak a haránttartó B részeibe illeszn csapágyban forognak. Az E1

forgató~ có két teljesen egyenlő f lemezből áll . és 11. ábra), melyek közé az F fék.neltyű forgathatóan van beillesztve (12. és ábra). A B haránttartónak e1

végei az X féksarúkat hordják (5. ábra), ezeknek csaknem félholdalakjuk van, de természetesen lehetnek más alakúak is és a tulajképeni G fékpofák befogadására szolgálnak. Az utóbbiak oldalt nyílásokkal vannak ellátva, melyekbe a kocsi vázáról lefüggő emeltyűk vannak csuklósan beszerelve. Magukat a G fékpofákat előnyösen úgy alakítjuk, a mint azt a 17. és 19. ábrák mutatják, melyek közül a 17. ábrában föltüntetett elrendezés a legegyszerűbb. Az ezen ábrában föltüntetett fékpofa görbe fölületű és fölső oldalának körülbelül közepén alkalmas lyukakkal bíró toldattal, a valamint g toldatokkal bíró szélső bordákkal van ellátva. A 19. ábra ezen szerkezetnek 'oly módosítását mutatja, melynél a toldat • közepén két részre van osztva. Ezen fékpofák előállítása a 18. ábra szerint akként 1 irténik, hogy a megfelelő alakot hengerlés gélyével állítjuk elő, mire a középső idatokba a lyukakat fúrjuk és a hengerelt íarabot fűrész segélyével a pofákat képező •észekre szeleteljük. Ekként időben és költségekben takarékoskodva is. igen nagy mennyiségű fékpofát állíthatunk elő. Ezen fékpofákat a már említett X féksarukra peczkek vagy szögek segélyével erősíthetjük meg. Ezen peczkek előállítására a 21—24. ábrában föltüntetett módon történik. A H öntött aczéllemezt a 21. vagy 22. ábrában föltüntetett alakúvá hengereljük és fűrésszel egyes szögekre osztjuk. Ezen szögeknek egy másik foganatositási alakját a 34—41. ábrák mutatják. Ennél a B haránttartó egyes részeinek előállításánál nyert hulladékokat akként használjuk föl, hogy azokat előbb a 35. ábrában föltüntetett hullámos alakúvá görbítjük, úgy hogy azok a 34. ábrában föltüntetett darabok alakját nyerik. További összenyomás és hengerlés által a 37. és 38. ábrában föltüntetett alakot és végül a szögnek 40. és 41. ábrában föltüntetett végleges alakját nyerjük. Az F fékemeltyű (12. és 13. ábrák) két, préselt lapos aczélból előállított iV részből áll, melyeknek végeiben ágyazott 1 csapok képezik az emeltyűnek forgási pontjait. Az F emeltyű forgási pontjától, annak vastagsága a legnagyobb végei fölé mindinkább vékonyodik. A két X rész azok karimázott hx

nyílásain átjáró h szögecsek által tartatik össze. A leírt B haránttartónak, valamint az imént említett F fékemeltyünek két fele szögecselés helyett a következőképen is egyesíthető össze. Mindenekelőtt az F emeltyű két része egyikében, a mint ezt a 25. és 26. ábra mutatja, az r nyílást állítjuk elő és ezen részt már most a másik megfelelően nagyobb átmérőjű furattal ellátott részre ráfektetjük és a K bélyegző segélyével, mely egyúttal az r nyílásnak előállítására is szolgál, a fölső lemeznek az alul fekvő nagyobb nyíláson belül karimát képező részét, a 27. ábrában föltüntetett alakba hozzuk. Miután ez megtörtént, az alsó B részt fölfelé fordítjuk (28. ábra) és már most fölfelé nyúló karimáját teljesen áthatjuk, úgy hogy a 29. és 30. ábrákban bemutatott összeköttetés létesül. A 31—33. ábrákban az előzőktől némileg eltérő szerkezet van bemutatva. Ennek előállításánál mindenekelőtt a 31. ábrában rajzolt alakú aczéllemezt vágjuk ki. A tartónak fölső N szélét, mint már a föntiekben leírtuk behajtás és préselés altal csővé alakítjuk és az F fékemeltyű számára alkalmas nyílásokkal látjuk el. A csőalakú fölső N szél-