10307. lajstromszámú szabadalom • Elektromos vasút
kapcsát az f kontaktushoz kapcsolom. Ez az e sarok állandóan a földdel van kapcsolva, tehát kondenzátort kell alkalmazni, melynek egyik sarka a földdel, másik sarka pedig a vonallal van kapcsolva. Abban a pillanatban, mikor az A fegyverzet meghúzatik, és így az e és /' sarkak között a kapcsolat megszakad, a kondenzátor megtöltetik, tehát a káros megszakítási áram nem keletkezhetik. Ha az A fegyverzet leesik, a kondenzátor röviden záródik. Ez a kondenzátor tetszőleges alakban vihető ki, csak arra kell ügyelni, hogy kellően szigetelve és a káros külső behatások ellen megóva legyen. Ebből a czélból pl. olajfürdőben helyezhető el. A csévék megóvására fontos azok jó szigetelése. Ebből a czélból a 7. ábrán látható berendezést alkalmazom. Az E elektromágnest és a C kondenzátort ugyanabba a 9 tartályba helyezem el, melyet olajjal töltök. Ennek ml sarka \ékony drót segélyével a következő kommutátor csévéjével van kapcsolva, másik sarka pedig az e kontaktushoz és ezzel a földhöz. Ha az E elektromágnes áramköre megszakad, a kondenzátor a megszakadási áramot csillapítja és így a csévét védi. Az extraáram megszüntetésére azonban más analóg szerkezetek is alkalmazhatók. Ha nagy feszültségű árammal tartjuk fönn az üzemet, nagyon nehéz volna vékony tekercselési! elektromágneseket szerkeszteni, és ezen a nehézségen a következő módon segítek. Önindukczió nélküli R ellenállást alkalmazok (8. ábra). A 10 résztől az E elektromágnes n ellenállású tekercselését párhuzamosan ágaztatom el, és a 10, 11 és n ellenállásokat oly módon számítom, hogy az E elektromágnesen átmenő áram a kellő vonzást létesítse. Az R ellenállás egyik vége a B tuskóhoz, a másik a következő kommutátorhoz van kapcsolva. Az így keletkezett áramkör önindukcziója lehetőleg csekély. A szerelés ugyanaz marad. Eme berendezésnek az a hátránya, hogy több energiát fogyaszt, de ennek nincs jelentősége, ha nagyobb feszültségekkel dolgozunk, minthogy a kommutátorok működtetésére szolgáló energia-szükséglet csekély. A megszakításnál az e és f részek között átcsapó szikra erősebb lesz, minthogy az intenzitás nagyobb, de kevésbbé veszélyes, minthogy az önindukczió kisebb. Ezt a berendezást egy kondenzátorral lehet kombinálni, a mennyiben azt a 11 ellenálláshoz és a földhöz kapcsoljuk, úgy, mint az a 9. ábrán látható. Továbbá ha szükséges, az E elektromágnest, az R ellenállást és a C\ kondenzátort egy olajjal telt edényben helyezzük el. Másrészt, hogy az extraáramokat elkerüljük, a két kontaktus között az érintkezést lassan szakítjuk meg. Ennek elérésére a következő módon járok el. Az e és f pontban két drót csatlakozik, melyek közül az egyik a 13 szénből készült kontaktushoz (10. ábra), a másik a 14 pont körül forgatható emelőhöz kapcsolódik, melynek végén egy széncsúcs van alkalmazva. Ez a széncsúcs a 13 tuskóra támaszkodik. A 16 emelő az A armatúrával van kapcsolva, még pedig egy 77 rúgó segélyével, úgy hogy ha az armatúra meg van húzva, a rúgó a 16 emelőt fölemelje és a 15 és 16 kontaktusok között a kapcsolatot megszüntesse. A 16 emelő egy 18 kar által meg van nyújtva, melynek végén egy 19 lemez van elhelyezve. Ez a lemez a 20 glyczerin, kéneső stb. fürdőbe ér. Ebből a működés módja könnyen érthető. Ha az E elektromágnes áramköre záródik, ez fegyverzetét meghúzza és a fegyverzet kontaktust létesít a <• és d kontaktusok között, tehát a B tuskóhoz áramot vezet. Ebben a pillanatban azon áramkör árama, mely az előző tuskó kommutátorát az e és f kontaktusokon át táplálja, nincs megszakítva, de a 13 és 15 szeneken megy át. De ekkor az A armatúra a 17 rúgó közvetítésével a 16 emelőt fölfelé húzza. Ez a mozgás gyorsan nem mehet végbe, minthogy a 20 edényben levő folyadék a 19
