10307. lajstromszámú szabadalom • Elektromos vasút
erősebh áram át ne menjen, csak egy I intenzitású áram, melyet előzetesen meghatároztunk. Ezt a következő módon érjük el : Az E elektromágnes egy darab patkóalakú lágy vasból áll, melynek egyik szára finom dróttal van körültekerve, másik szára pedig vastag dróttal, mely a B tuskót a c kontaktushoz kapcsolja, Ez a tekercselés az elsővel ellenkező értelmű. Legyen az E elektromágnes vékony tekercselésén átmenő áram intenzitása y, ebből következik, hogy ha az E szárra tekercselt drót tekerületeinek száma 1 1 ~ ^ ^, hol I a vastag dróton átmenő maximális áramerősség, a két ág ampere tekerületeinek száma egyenlő, és ezért a két szár egymásnak egyensúlyt tart, tehát a fegyverzet nem lévén meghúzva, leesik és a c és d kontaktusok között az érintkezést megszünteti. Minthogy azonban az esetleg hátramaradó remanens mágnesség hatása következtében, vagy mert az Ny = n I viszony nincs teljesen pontosan kielégítve, az armatúra nem esik teljesen megbízhatóan le, egy második K elektromágnest is alkalmazok, mely a c d kontaktusok között a kapcsolatot hirtelen megszakítja. A gyakorlatban azonban más ily szerkezetet is használok, melynél a mágnes szárai ellenkező, vagy egyenlő értelemben vannak tekercselve, úgy, mint azt a következőkben le fogom írni. Legyen E az elektromágnes (5. ábra), melyre az 1 és 2 drót van fektetve. Legyen A a fegyverzet, mely a kellő időben megfelelő kapcsolatot létesít. Legyen továbbá egy 3 pótarmatura alkalmazva, melyet az elektromágnestől egy 4 rúgó tart távol. Ez a fegyverzet olyan, hogy a nyugalmi helyzetben, vagyis ha normális áram megy át az 1 és 2 drótokon, nincs meghúzva és a két 6 és 5 kontaktus között létesít kapcsolatot, melyet az E elektromágnes tekerületei áramkörébe vannak iktatva. Ha a 2 tekercselésben az áram intenzitása igen naggyá lesz, a 3 armatúra elmozdul és az E elektromágnes finom tekercse-I lésében az áramot megszakítja. Az A armatúrát a vastag dróton átfolyó áram a kellő helyzetben tartja, de okvetlenül leesik akkor, ha az áram a 2 tekercselésen nem megy át. A most leírt berendezés, mint látni lehet, automatikus árammegszakító gyanánt szolgál, de van azonkívül még egy más czélja is. Tegyük föl, hogy az E szán a Bn 2 tuskóra jut, és hogy a tuskó és a szán között nincs kapcsolat. Ekkor a kocsi a benne levő eleven erő következtében előre mozog és előbb éri el a Bn 1 tuskót, mielőtt az az áramkörrel kapcsolatba jutott volna, tehát a kocsi áramot többé nem kap, mi bizonyos hátrányt okozna, de azonkívül a Bn tuskó a földtől el volna választva, tehát a vonalon áthaladó következő kocsi a kapcsoló készülékeket nem működtethetné. Ennek elkerülésere az F szán alatt egy második szánt alkalmazok, mely az áramkörrel állandóan van kapcsolva és egy R ellenállást tartalmaz, úgy hogy az ezen a szánon átmenő áram intenzitása — ha a tuskóval kontaktusban van — lehetőleg egyenlő legyen /-vei. Ebben a pillanatban tehát extraáram nem keletkezik. Látni való, hogy a kommutátor működtetésére egy a főáramkörből elágazó áramkört alkalmazok. Ha, mint azt jeleztem, az A fegyverzet meghúzott állapotban van, az « és f kontaktusok között az áramkör megszakad, tehát a megszakítási szikra keletkezik. Az extraáram az áramintenzitásnak, az ellenállásnak és a megszakítás gyorsaságának függvénye. Megtörténhetik, habár nem is a működő elektromágnesben, hanem az azt megelőzőben, hogy akkor, mikor a kapcsolat e és f között megszakad, a csévék, vagy a csévék és a mag között szikra csaj) át. Ha a feszültség csekély (500—600 volt), ez meg nem történhetik, nagyobb feszültségnél azonban a csévét biztosítani kell. Ennek káros hatását meggátlandó, a következő berendezéshez folyamodtam. Ezért megfelelő kapacitású Cx kondenzátort alkal mázok és a kondenzátor mx kapcsát az e1 ,