10238. lajstromszámú szabadalom • Újítás kaptafákon

a1 orrból, az a2 testből és az ns szárból álló mellső része, míg b annak sarkrésze, mely utóbbi a c csukló segélyével van az a3 szárnak hátsó oldalához kötve (2. ábra); az «2 részben b1 vájat van elrendezve melybe a b sarkrész a kaptafának a czipőbe való bedugása vagy abból való kihúzatása czéljából beforgatható. Az «2 testen továbbá a c1 , a b sarkrész belső oldalán pedig a ra rézsútos fölület van alkalmazva, mely fölü­letek arra szolgálnak, hogy a sarkrészt ki­felé csúsztassák, ha a d feszítőrúdat közé­jük szorítjuk. Az fogantyúval ellátott d feszítőrúd j átjár a kaptafának a3 szárán és alsó végén a két oldalas f f pöczökkel van ellátva, melyek a b sarkrészben elrendezett két ol­dalas (j g horonyba nyúlnak. Ha ezen kaptafát czipőbe akarjuk illesz­teni. a d rúdat e fogantyújánál megfogva annyira kihúzzuk, hogy az f f pöczkök a b sarkrészben elrendezett, oldalas g g hornyok fölső végeit érintik, mi által a b sarkrészt a bx vájatba befektethetjük (5. ábra) és a kaptafát a czipőbe tolhatjuk. Kifeszítés czél­jából már most a d rúdat és vele a g g hornyokba nyúló f f pöczköket lefelé tol­juk. míg a rúd a c1 és c2 rézsútos fölüle­tekkel érintkezésbe jön, a mikor is a b sarkrészt kifelé szorítja és maga alsó végé­vel a c1 rézsútos fölület végére csúszik, úgy hogy a két rézsútos föl iilet közé szo­rul és a kaptafát szétfeszített állásában megtartja (2. ábra). A kaptafának a czipő­ből való eltávolítása czéljából a d feszítő­rúdat kifelé húzzuk, mi által az a g g hor­nyokban fölfelé csúszó két f f pöczke segé­lyével a b sarkrészt az 5. ábrában látható állásba hozza. A kaptafának a 6. és 7. ábrákban föltün­tetett foganatosítási alakja attól, melyet az imént az 1—5. ábrák nyomán leírtunk, csak abban különbözik, hogy itt, a b sarkrésznek az a derékrészt b1 vájatába való beforgatá­sára szolgáló szerkezet más. A g g hor­nyokba nyúló f f pöczkök helyett ugyanis a h rúgót alkalmazzuk, mely a b sarkrészt a bx vájatba szorítja, mihelyt a d feszítő­rúdat fölhúzzuk. A kaptafának két állása a rajzból világosan látható. A Ö. és 9. áb­rák a kaptafának oly módosítását láttatják, melynél a d feszítőrúdnak alsó vége a csuklós i tag által van a b sarkrésszel össze­kötve, mely utóbbi kifelé löketik, mihelyt a d rúdat leszorítjuk. Ezen d feszítőrúd a rajzban rézsútosan van elrendezve, de ma­gától értetődik, hogy azt, függélyes vagy bármely más állásban is alkalmazhatjuk. A rajzban továbbá oly foganatosítást muta­tunk be, melynél a kaptafa a d, rúd leszo­ríttatásánál jut kifeszített állásba; de ter­mészetes, hogy az ezen rúddal érintkező részeknek megfelelő módosítása által köny­nyen érhetjük el azt. hogy a kaptafa a d rúd fölhúzásakor feszíttetik ki. Ez utóbbi elrendezésnél a rúdat akkor toljuk teljesen befelé, ha a kaptafát használaton kívül akarjuk helyezni. A 10. és 11. ábrák ezen kaptafának oly foganatosítási alakját láttatják, melynél két i i1 tagot kötöttünk össze a d feszítőrúddal, melyek közül az egyik i tag (mint a 8. és 9. ábrákban) a b sarkrésszel, a másik i-1 az a mellső résznek a2 derekával van össze­kötve, mi által a súrlódást és a feszít® rúd benyúlási hosszát csökkentjük. Ezen elren­dezésnél a kaptafát a d rúd fölhúzása által feszítjük szét; ezen elrendezés természete­sen viszont akként módosítható, hogy a szétfeszítés a rúd letolásakor következ­zék be. A 12—17. ábrákban a jelen találmánynak csizmakaptafákon való alkalmazását mutat­juk be. A 12—14. ábrákban föltüntetett fogana­tosítási alakjánál a kaptafának a1 orra a j csukló által egy lengő k részre van füg­gesztve, mely utóbbi viszont a kaptafa fölső a részével a k1 csukló által van összekötve. A k2 rúgó a lengő k részt és ezzel az a1 orrot is befelé igyekszik fordítani, a k és a részeket összekötő j csukló lehetővé teszi, hogy az a1 rész a kaptafának a csizmába való beillesztésekor vagy abból való kihú­zatásakor a 13. ábrában pontvonalozottan jelzett állásba jusson. A kaptafát a d fe­szítő rúd leszorítása által feszíthetjük szét. ugyanúgy, mint az 1 5. ábrákban föltűn-

Next

/
Oldalképek
Tartalom