10238. lajstromszámú szabadalom • Újítás kaptafákon
tetett foganatosításnál, a mennyiben ezen rúd alsó vége a k résznek k3 és a b sarkrésznek r2 rézsútos föliiletén végigcsúszik és ezeket egyidejűleg széttolja. A d rúd kihúzásánál a /c2 és l rúgók a hatásuk alatt álló kaptafarészeket befelé forgatják, úgy hogy azok a 13. ábrában látható állásba jutnak. A /í2 és l rúgókat természetesen el is hagyhatjuk, vagy a d feszítő rúdon elrendezett oly pöczkökkel vagy toldatokkal helyettesíthetjük, melyek az 1—5. ábrák nyomán leírt szerkezethez hasonlóan működnek. A 15—17. ábrák a csizmakaptafának módosított szerkezetét láttatják, melynél a kaptafa a d feszítőrúd alsó végével csuklósan összekötött k és m tagok által feszíttetik szét. A k tag a b sarkrésszel az n nyúlvány által van összekötve, mely az ezen sarkrészben alkalmazott n1 hornyokban végződik (17. ábra). Az m tag az o csap által van az a1 orral csuklósan összekötve, mely o csap viszont a kaptafának a1 részét az a rész mellső oldalával összekötő )> taggal is kapcsolatban áll. Ha a d rúdat leszorítjuk, a kaptafa szétfeszíttetik (15. ábra), míg ezen rúd fölhúzásánál az egyes részek egymás felé húzatnak (16. ábra). Habár a kaptafa működtetésére szolgáló közegül a mellékelt rajzok ábráiban egyszerű d feszítőrúdat tüntetünk föl, természetes, hogy ezen rúdat a jelen találmány lényegének érintése nélkül csavarorsóval vagy egyéb más szerkezeti résszel helyettesíthetjük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kaptafa, melynek a1 orra, «a teste, a3 szára és b sarkrésze egymással állandó összeköttetésben állanak és melyek egy, a kaptafa a3 szárában vezetődő d feszitőrúd által szétfeszíthetők és összehúzhatok. 2. Az 1. alatt jellemzett kaptafának egy foganatosítási alakja, mely áll egy «l orrból, u2 testből és a'6 szárból alkotott, mellső a részből és egy b sarkrészből, mely utóbbi c csukló által van az a3 szárral összekötve és mely egy belső, rézsútos c2 fölülettel, valamint g g hornyokkal bír, mely utóbbiakba az a3 orrrészben vezetődő d feszítőrúdon alkalmazott f f pöczkök benyúlnak, úgy hogy a d rúd működtetésénél a b sarkrész a mellső a részben alkalmazott b1 vájatba forgattatik; míg a d feszítőrúd alsó végének a b sarkrészen lévő rézsútos c2 fölülettel való érintkezése által a kaptafa szétfeszíttetik (1—5. ábrák). 3. A 2. alatt jellemzett kaptafának oly módosítása, melynél a b sarkrész nem az említett f f pöczök, hanem egy alkalmasan elrendezett h rúgó által szoríttatik a mellső a kaptafarészben elrendezett b1 vájatba (6. és 7. ábrák). 4. Az 1. alatt jellemzett kaptafának egy foganatosítási alakja, mely áll egy az a1 orrból, a2 testből és «3 szárból alkotott mellső a részből és egy b sarkrészből, mely utóbbi egy c csukló által van az a3 szárral összekötve, továbbá egy ezen szárból vezetődő d feszítőrúdból, mely utóbbinak alsó végén egy b sarkrésszel csuklósan összekötött k tag van könyök- szerűen megerősítve (8. és 9. ábrák). 5. A 4. alatt jellemzett kaptafának oly módosítása, melynél a d feszítőrúddal két k és m tag van könyökszerűen összekötve, melyek egyike a kaptafa mellső a részéhez, másika a b sarkrészhez van csuklósan erősítve (10. és 11. ábrák). i | 6. Az 1. alatt jellemzett kaptafának egy foganatosítási alakja, mely áll egy mellső a részből ós egy ezen csuklósan függő b sarkrészből, a hol is az a1 orr csuklósan van egy az a mellső résszel csuklósan összekötött k karhoz erősítve, továbbá egy d feszítőrúdból mely utóbbi a kaptafát szétfeszíti, ha alsó vége a k karon és b sarkrészen alkalmazott rézsútos fölületekkel érintkezésbe jöu, míg a kaptafa részeinek össze csaptatása k2 és 12 rúgók által eszközöltetik (12., 13. és 14. ábrák).
