9735. lajstromszámú szabadalom • Tengely és rúdkapcsolás
illesztetik, a két karima egy két részből álló e kapcsológyűrűvel összefoglaltatik és utóbbira egy f szorító-, illetve biztosítógyűrű (2. és 3. ábra) húzatik. Ezáltal a két tengelyvég szorosan van egymással összekapcsolva. és a sugárirányban való elfordulás. valamint a hosszirányban való eltolás ellen biztosítva. Hogy az f szorítógyűrű a két félrészből álló e kapcsológyűr üt szorosan összetartsa és azon erősen üljön, az e félgyűrűknek külső és az /"gyűrűknek belső fölülete kissé kúpos, úgy hogy az f gyűrű ékszerüleg hat. A kapcsolásnak másik kiviteli formája hasonlít nagyjából az imént leírt első formához azon különbséggel, hogy az egymással összekapcsolandó tengelyvégek az elcsavarás ellen nem az átmérő irányában menő egy ék által, hanem több az % és bí karimákon keresztül menő h és i hornyokba (5. ábra) illesztett g ékek által biztosíttatnak. Magának a kapcsolásnak egy tökéletesebb kivitelét a 7. ábra mutatja, melynél az f szorítógyűrű két-két felrészből álló, szegélybe hajlított k gyűrű által olyképen biztosíttatik, hogy a k gyűrűnek egyik szára az e kapcsológyűrű oldalfelületéhez van csavarva, másik szára pedig az f szorító-gyűrűt lefogja. Ezen k gyűrűknek czélja, hogy az f gyűrűt minden körülmények között biztosítsák és azon esetre, ha ezen gyűrű elpattanna, mi alig, vagy csak igen ritkán fordúlhatna elő, a törött daraboknak szétrepülését megakadályozzák. Magától értetődik, hogy ilyen k gyűrű az első kiviteli formánál is alkalmazható. Az e kapcsológyűrük tetszés szerinti anyagból, az f szorítógyűrűk pedig legczélszerűbben szívós kovácsolt vasból állítandók elő. Az ékek d és g legczélszerűbben aczélból, deltafémből (alumínium vagy sárgaréz 3% alumíniummal) stb. készíthetők. A harmadik kiviteli forma a 9—13. ábrákban van föltüntetve, mely esetben az ax karima a b1 karimába lesz beletolva és az f szorítógyűrűk közvetlen a hl karimára és g ékekre lesznek húzva. Ezáltal egy oly kapcsolást nyerünk, melynél az összekapcsolt tengelyvégek a változó hőmérséklet folytán egymás felé akadálytaíanúl terjedhetnek. illetve összehúzódhatnak. Ezen kapcsolásnál, mint már említettük, csak az egyik a tengely vég van egy közönséges ax karimával ellátva; ellenben a másik b tengely vég karimája üregesen van kiesztergályozva. melybe az ax karima pontosan beilleszthető és a tengely hosszirányában ki- és betolható. A h és i hornyok tehát nem — mint az előbbi két kivitelnél — egymás mellett, hanem egymás fölött vannak. mint azt a 13. ábra legjobban mutatja A g ékek, melyek jelen esetben is h és i hornyokba illesztetnek, a hosszirányban való eltolás ellen gx betétdarabok által, — melyek fele részben a g ékekbe, fele részben pedig a b tengelyvégbe fognak, .— vannak biztosítva. Az ékeknek sugárirányba való elmozdúlását a szélei felé lejtősen leesztergályozott karimára húzandó két f szorítógyűrű. utóbbiaknak a bl karimáról való lecsúszását pedig a bt karima oldalfalaihoz csavarok által erősített k gyűrűk akadályozzák. Ezen k gyűrűk közül az egyik — jelen esetben a baloldalon levő — egy darabból is állítható elő. Az a tengely vég ilyképen a b tengelyvéggel szorosan van összekapcsolva és emellett a by üreges karimában hosszirányú mozgást végezhet. Magától értetődik, hogy ezen kapcsolásoknál a kerekek, kötél- és szíj korongok a tengelyekre való fölerősítés czéljából vagy két részre osztandók, vagy nagyobb fúrással ellátva, a tengelyeken alkalmazandó hüvelyekre, vagy pedig megfelelő ékhüvelyekkel közvetlen a tengelyre erősítendők. Minthogy továbbá az összekapcsolt tengelyvégek átmérője nem nagy, zárt (kétkarú) függő csapágyakat is lehet alkalmazni, mi más tengelykapcsolások használatánál teljesen ki van zárva. Ezen kapcsolásnak előnyei következők: 1. Kényelmesen és gyorsan szétbonthatok és ismét összeállíthatók, miután itt nincsenek oly kapcsolóhüvelyek, mint az eddigi kapcsolásoknál, melyeket föl-, illetve leékelni kellene. 2. Az % és \ karimák és e kapcsoló-