9579. lajstromszámú szabadalom • Állomásjelző és jeladó
oly módon, hogy azt a lengés tengelyére oldalirányban ható g1 vonórúd, melyet a vonatvezető álláshelyéről kötél, láncz vagy drót vagy elektromosság segélyével működtet, fölemeli, mint az a 7. ábrán pontozva látható, és oly lengésbe hozza, hogy a d hüvely és vele a c kerék a megfelelő irányban eltolódik, t. i. a hengernek (ezen esetben alsó) fogaskerekével kapcsolatba hozza. Igen természetes, hogy a c fogaskerék ós a d kerék bekapcsolásának csak addig szabad tartani, míg a következő fölírat az üveglap stb. mögött láthatóvá nem lesz. Ez, mint az a leírt berendezésbőlkitűnik, akkor történik meg, ka a g2 kikapcsoló, mely igen természetesen csak egészen rövid ideig van fölemelve, ismét le nem esik és a d hüvely és vele a c közbeeső kerék a gyűrűhoronyban súrlódó fl peczek által a visszatérésben meggátolva nincs. Ellenben, ha mint azt föntebb már jeleztük, az f peczek a d hüvely d1 hosszanti hasitékával korrespondeál, a lengőmozgást végző g exczenter, mely eddig a fölemelt (a 7. ábrán pontozott) helyzetben van, a saját súlyának hatása alatt le nem esik, ós a d hüvelyt a záróhelyzetbe vissza nem vezeti. Ha a másik irányban való mozgásnél a másik (a fölső) b hengert kell a c közbeéső kerékkel kapcsolni, akkor csak az szükséges, hogy előbb a g1 vonórúdat kívülről a g exczenter g3 hornyában annyira eltoljuk, hogy most a g1 vonórúd támadási pontja a lengéstengellyel szemben fekvő ponton legyen. (1. a ábrán pontozva.) Ha most a g2 átkapcsolót fölemeljük, a g exczenter az előbbi, a 7. ábrán látható eltolódásával ellenkező irányban mozdul el, és ennek megfelelően mozdul el a c közbeeső kerék is. A föliratos szalagot tehát tetszés szerint az egyik vagy másik irányban lehet eltolni, az óramű pedig mindenkor egy és ugyanabban az irányban forog. Bevezetőleg már utaltunk arra, hogy a leírt és az állomás jelzésére szolgáló készülék egy bélyegzővel is föl van szerelve. Ez egy B bélyegzőhengerből áll, melynek palástján a h bélyegzőbetűk vannak alkalmazva. A bélyegzőhengert ugyancsak a jelzőkészülék hengere működteti, illetve az i hajtókesrék és pedig, mint az magától ért hető, csak akkor, ha a szalag az illető állomás nevét láthatóvá tette. A menetjegyet abba ÍXZ i hasítékba toljuk, melyen az illető állomás neve föl van írva. Ebből a czélból a B bélyegzőhengeren levő fc fogaskerék az óramű egy kerekébe fogódzik. még pedig a c kerékbe, de a bemutatott kiviteli módozatnál nem közvetlenül, hanem a k1 k* közbeeső kerék közvetítésével. A k2 kerék elég széles, úgy, hogy lm a c kerék eltolódik, a jelzett kerékkel mindenkor kapcsolatban legyen. A c közbeéső kerék, mint azt már az előzőkben jeleztük, a 3. ábrán látható helyzetben az f tengelyen levő f1 peczekkel van rögzítve. Hogy a c kerék a B henger működtetése czéljából forgásnak indulhasson, csak az f tengely l kerekébe fogódzó ll kilincset kell kikapcsolni, ebben ez esetben a c kerék az f tengelyt az e hajtókerék segélyével forgásnak indítja. Az kilincs kiváltása, mely az i bevezető hasítékokat belülről elzáró az Zs körül lengő l6 zárócsappanóval van összekötve, oly módon történik, hogy az utóbbi a menetjegynek az erre rendelt hasítékba való bedugásánál (1. az 5. ábrát) némileg fölemeli és ezen közben a zárókilincset kiváltja. Most a B bélyegzőhenger az óramű batása alatt a kellő módon egy fordulatot végez, míg h nyomtatófölülete a menetjegyen gördül végig és az utóbbit magával húzza. Ha a h betűk a menetjegyet elhagyták (6. ábra), az utóbbit a liasítékból ismét kihúzzuk, ekkor az l3 zárócsappanó és vele az l1 kilincs a záróhelyzetbe csapódik vissza, még mielőtt a B henger egy teljes fordulatot végzett volna. Ha ez megtörtént, az óramű továbbforgását az l kerékbe fogódzó l1 kilincs megakasztja. Az e hajtókerék és a jelzőszalag és bélyegzőhenger között levő, föntebb jelzett kapcsolat, valamint az átkapcsolásra szolgáló berendezések lehetővé teszik az e keréknek, hogy a két készüléket egyidejűleg működtethesse, t. i. az A csík eltolása közben akadály nélkül lehet vele bélyegezni, és a bélyegzés
