9514. lajstromszámú szabadalom • Ellenőrző zár vasúti teherkocsikhoz

lefelé toljuk, az l foga a g zárókorong h hemetszésébe fogódzik, míg a fölül közelebb levő szár m m fölületeivel a g korong i ellapulásaihoz fekszik és így a g zárókorongot, illetve ennek f tengelyét és az erre ékelt e záróhorgot rögzíti, föltéve, hogy az utóbbit a záróhelyzetbe vittük (1. az 1. ábrát). A j tolóka helyzetét az n akaszték biztosítja, mely a tolóka alatt van az a alaplemezre ágyalva, oly módon, hogy az n akaszték o csap körül forgatható legyen és annak oldalt levő p fogai segélyével a j tolókát a meg­felelő helyzetében annak q csapja által fogva tartja. Ez a csap az a alaplemez r hasítékán és a c födélnek megfelelő alakú s hasítékán át egészen a d ellenőrző tartályba nyúlik. A j tolóka működtetésére szolgáló kulcsot a t kulcslyukon a d tokba dugjuk. Megfelelő t lyukak vannak az a alaplemezen és a c tokon is alkalmazva. A záróhorog nyitásánál (jobbfelé való forgatásánál) egy u kés vág át egy papírlapot, úgy, hogy mindig látni lehet, kinyitották-e a zárt. Az ellenőrzőjegy­tartályban ugyanis a v léczek között a w kártyatartó tolható föl és lefelé (3., 4., 5., 9. és 13. ábra). A c tokban az f záróhorog­tengelyen egy a1 korong van, melyet a b1 tolórúd kapcsol csuklósan a w kártyatartóval, a mennyiben ez a b1 rúd egyrészt az ax korong c1 csapjával van összekötve, más­részt pedig a c tok födelén levő d1 hasí­tékon át az e1 csap a w kártyatartó f1 toldatába fogódzik. Ha így az e záróhorgot nyitjuk, a b1 rúd a w kártyatartót lefelé tolja és ez a d tokból (5. ábra) a g1 nyíláson (11. ábra) kilép, úgy, hogy abba egy kemény papírból készült ellenőrzőlapot el lehet helyezni. Ha már most az e záróhorgot zárják, a w kártyatartó a tokba visszatolatik és a kártya a d tartály beüvegezett h1 ki­metszése előtt láthatóvá lesz. Míg azonban a zár zárva nincs, az l1 kimetszéssel és annak lefelé folytatását képező i1 hosszanti hasítékkal ellátott j1 lemez zárja el a kártyát (1. ábra). Ez a j1 lemez a d tok (9. és 13. ábra) oldalt levő k1 hornyában van vezetve, és ebbe fogódzik a j zárótolókának előbb említett q csapja, úgy hogy az utóbbi zárá­sánál (lefelé mozgatásánál) a j1 lemeznek is lefelé kell mozognia és így az ellenőrző­kártya az Z1 kiinetszésben láthatóvá válik. Ha a zárt újból nyitjuk, a j1 lemez ismét az i hasítékaival kerül az ellenőrzőkártya elé. A w kártyatartó és ép úgy a e tok födele, valamint az a alaplemez, egy meg­felelő mx hasítékkal van ellátva, melyen át a b tokban a kártyára merőleges síkban forgatható u kés egészen a kártyáig ér (11. ábra). Ha az e záróhorgot nyitjuk az u kés még mielőtt a záróhorog elmozdu­lásának 1 /3 -ad részét befejezte, előre mozog és a kártyából az I1 hasítékon át egy csikót kivág. Ezt a c tokban föl- és lefelé vezet­hető n1 lemez idézi elő, mely fölül az a1 korong egyenes o1 elmetszésébe alul pedig az u kés agyának p1 bütykébe fogódzik, tehát ha az a1 korong forog, az r1 szögle­tével (6. ábra) az n1 lemezt lefelé tolja és ez a q1 élével a kést forgatja. Természe­tesen az n1 lemez a kulcs és a q csap át­vezetése czéljából ki van vágva. A b1 toló­rúd s1 csapja mindig a kezdeti állásba viszi vissza az n1 lemezt, míg a c födélen meg­erősített t1 rúgó (7. és 11. ábra) az n1 lemezt mindig a kellő helyzetben tartja. SZABADALMI IGÉNYEK. Záró horgos ellenőrzőzár vasúti teher­kocsikhoz, melynél a záróhorog tengelyét a záró helyzetben rögzíteni lehet, és melynél a zár nyitásánál egy különleges készülék az ellenőrzőkártyát sérti meg úgy, hogy a záróhorog nyitása fölismer­hető, jellemezve : 1. Az e záróhorognak egy keretalakú, n akasztókok segélyével biztosított j záró tolóka által, mely megfelelő kulcs segé­lyével való zárása után az e záróhorog f tengelyét oly módon akasztja meg. hogy egyrészt az l fogával a tengelyre ékelt g korong egy h kimetszésébe fogódzik és az utóbbit a két párhuzamos m fölület által a megfelelő i ellapulásnál fogva tartja és így a forgását meg­gátolja, 2. A w ellenőrző kártyatartó által, mely a d tartályban van vezetve és egy bl toló-

Next

/
Oldalképek
Tartalom