9317. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő lövegeken
H kar sarka lassanként a g részén végig a G1 csaptól tova csúszik, míg ezen g rész végét elérte és a g g1 részek által képezett sarok előtt elhalad. Az F adogató azután megszűnik emelkedni és a H kar vége a zároló előremozgásának utolsó része alatt, a G emelő görbe g1 része fölé csúszik, mely rész a H kar végéhez fekszik és így arra szolgál, hogy az F adogatót fölemelt helyzetében szorosan megtartsa. A zároló mozgásának ezen utolsó része alatt az E összekötőrúd, miután az F adogató legmagasabb helyzetébe fölment, akként hat, hogy az az M biztonsági kart emeli, és ezáltal a lövegnek elsütését a gombra való nyomás által megengedi, mely a szokott módon az L agancsot működteti. A zároló ezen utolsó mozgása alatt ezenkívül az F adogató erősen a töltény feneke és a cső felé lesz nyomva, a J)1 forgattyúnak és az E összekötőrúdnak könyökemelőszerű működése által. Hogy e működést szükséghez képest szabályozhassuk, gondoskodva van arról hogy az összekötő rúd hosszát némileg megváltoztassuk, és pedig e czélból e rúdnak a 6. és 7. ábrában mutatott részének hátsó végét csőalakúra készítjük, és befelé nyúló e orokkal ellátjuk, melyek, mint a 7. ábra mutatja, egymástól egyenlő távolságra vannak, és úgy vannak elhelyezve, hogy az összekötő rúd másik részének e2 csapon levő, szintén egyenlő távolságban elhelyelyezett e1 orrokkal kapcsolhatók. (Lásd a 2-ik ábrát.) Az e2 csapot a csőalakú részbe bedugjuk, és hátsó végét ugy alakítjuk, hogy itt egy szemet képezzen, melyen a D2 forgattyúcsap átdugható. Az összekötőrúd csőalakú részének, az e2 csapra való olyképeni föltolása által, hogy az e orrok az e2 csap e1 orrai között lévő hézagokon keresztül menjenek, és az összekötő rúd csőalakú részének, olyképpeni forgatása áltál, hogy az e orrok az e1 orrok mögé kerüljenek, E rúd két része egymással összeköthető. Az e2 csap e8 -nál csavarmenettel bír, melyre az e4 csavaranyát srófoljuk, mely az 2? rúd csőrészének vége számára támaszt képez. Ezen csavaranyának egyik vagy másik irányban való elforgatása által a l>- és E1 tengelyközéppontok közti távolság megnagyobbítható vagy megrövidíthető, és a zárollónak töltény fenekére gyakorolt nyomása szabályozható. Az e2 csapon az e1 orrok mögött képezett gyűrűalakú hézag hosszúsága nagyobb, mint az e orrok hosszúsága, és így az utóbbiak e4 csavaranya igazításával megegyezőleg tengely irányban mozoghatnak. Az e4 csavaranya és az e° perem között egy aczélból való e6 alátétlemez van betéve, a lökés fölfogása czéljából; a töltényperem vastagsága szerint, különféle vastagságú alátétlemezeket használunk. Jelen találmány e részének módosított és a 4. és 5. ábrákban föltüntetett kiviteli alakjánál a föltaláló elhagyja a G emelő g1 rézsútos részét és a következőképpen éri el a kívánt hatást. Az F adogató fölső FL nyúlványa görbített f fölülettel van ellátva, melynek sugara egyenlő a G emelő mellső karjának hosszával, a forgási-csap középpontjától mérve, — és e mellett ezen kar vége szintén ugyanazon sugár szerint van görbítve, úgy hogy az F adogatónak a szükséges határig való fölfelé mozgásakor a G emelő vége az F1 fölső nyúlvány alső fölületéről le-, a görbített f fölületre csúszik, mely után az adogatót tovább nem emeli, noha az emeltyű, a zároló utolsó befejező-mozgása alatt mozgását folytatja. A zároló ezen állásánál az emeltyű támaszként hat, oly czélból, hogy az adogatót fölemelt helyzetében fogva tartsa. A zároló visszalökődő mozgása alatt H kar a G emelő domború G2 részére hat, és a ff emelőt elfordítja, míg mellső vége ismét az F1 F1 orrok közé lép, mely után az F adogató lemehet annyira, amennyire ez, a löveg működésbe hozatalára megkívántatik. Mindkét előbb leírt szerkezetnél látható, hogy a forgattyú és az összekötő rúd által képezett könyökemelő mozgásának utolsó részét, azaz midőn ezen összeköttetés azt az állást foglalja el, melyben a zárolóra a legnagyobb nyomás lesz gyakorolva, zárásra használjuk, nem pedig a töltény emelésére. Ezenkívül, midőn az adogató legfölső
