9075. lajstromszámú szabadalom • Bipoláris elektróda nagy áramsűrűségű elektrolitikus munkák számára

- 293 — Az előzőkben elmondottak megvilágosítására következő példa szolgálhat: Egy rézdróton nyolcz 01 mm. átmérőjű platinadrót úgy van megerősítve, hogy azok párhuzamosan feküsznek egymáshoz és hogy ecsetalakot képeznek ; a rézdrótot valamely villamíorrásnak pozitív sarkával kötjük össze és függélyessn állítjuk egy higanyréteg fölé, mely a negatív sarkot képezi és nia-y egy cső által pontosan 0'75 cin3

felületre köriilhatároltatik. A feszültség 5.:'5 volt. melyet az egész kísérlet folyamán állandóan megtartunk. Elektrolyt gyanánt 18° C.-nál telített konyhasóoldat szolgál. A mint már most a kísérletek bebizonyították, az áramerősség: 8 csúcsnál — „. — 013 Ampére 6 „ ... ... ... 0125 „ 4 „ ... ... ... 0115 „ 2 „ ... ... ... 0100 „ 1 „ ... ... ... 0095 „ A csúcsoknál lévő áramsűrűségnek ezen kiszámításánál a drótoknak csak a folyadékba merülő föliilete jön tekintetbe. 2 cm2

platinalemez alkalmazásánál 04 Ampére áramerősség adódik ki. Ebből következik, hogy egyetlen egy, 0 1 mm. átmérőjű dróton az áramsűrűség 58-szer oly nagy, mint a lemeznek ugyanoly fölületrészén, mihelyt a drót a többi drótoktól oly távolságban vau elrendezve, hogy a tőle kéve vagy kúp alakjában kisugárzó erővonalak nem esnek az egymás mellett fekvő drótok áramvonalkúpjainak körébe. Továbbá kitűnik az is, hogy két drót, mely oly távolságra van egymástól, hogy mindegyik drót 0 75 crnMiyi terűletet sugározhat be, nagyobb munkaképességgel bír, mint egy platinalemez, melynek súlya a két drótnak százszorosa. Ezáltal be van bizonyítva, hogy ily elektródák azáltal teremtenek új műszaki hatást, hogy ugyanazon árammennyiséget összehasonlíthatatlanul csekélyebb platina-menynyiséggel vezetik a fürdőkhöz, mint a hogy ez eddig lehetséges volt. A mit az előzőkben a csúcsokra nézve elmondottunk, az épp úgy érvényes az élekre nézve is, mely utóbbiakat azáltal lehet előállítani, hogy a platinabádogokat vagy vékony lapokat keskeny oldalaikkal állítjuk a legközelebbi besugárzandó elektróda felé, vagy hogy drótokat rendezünk el egymás mellé bizonyos távolságban, a mikor is a kisugárzó élek ezen drótok hossztengelyével párhuzamosan futnak. Ezen esetben az áramvonalak egy háromoldalú prismának űrterét töltik be, melynek magassága egyenlő a kisugárzó drótnak a besu gárzott elektróda tartójától való távolságával és melynek alapfölülete a prismának oldalfölületeit alkotó, legszélső áramvonalai által határoltatik. mely terület a besugárzott elektróda tartójának síkjában fekszik. A jelen találmány tárgyát már most különösen oly elektródák képezik, melyeknél a besugárzás párhúzamosan egymás mellett és az egymástól a fölinti föltételeknek megfelelő távolságokban elrendezett drótok élei által eszközöltetik. A mellékelt rajz az 1—4. ábrákban ily elektródáknak több, a gyakorlati alkalmazás számára előnyös foganatosítási alakját és az 5. és 6. ábrákban egy elektrólytikus készüléknek hossz- és keresztmetszetét tünteti föl, mely készüléknél az elektródáknak egy ily foganatosítási alakját alkalmazzuk. A mint látható, az 1. ábrában föltiintetett elektróda a példaképen az a lemez alakjában készített szigetelőből pl. üvegből, porczellánból, ebonitból, celluloidból stb áll, mely körül a hosszú b platinadrót többszörösen van körülgöngyölítve, úgy hogy az egyes tekerületek a legközelebb álló, besúgárzandó elektróda távolsága szerint 3 - 5 mm. kölcsönös távolsággal bírnak. Ezen távolságok pontosan meg vannak határozva azon már előzőleg megszabott föltétel által, hogy a sodrony teker ületektől kiinduló áramvonalaknak, melyek az ismeretes villamos csúcshatáson alapulva, nyalábokban sugárzanak ki. a legközelebb álló besugárzandó elektródát kell érniök, mielőtt kölcsönösen kereszteződnének és ezáltal hatásukat részben megsemmisítenék. Világosan kitűnik ebből, hogy az elektródák