9075. lajstromszámú szabadalom • Bipoláris elektróda nagy áramsűrűségű elektrolitikus munkák számára
— 3 — távolságai függnek az ezen elektródák egyes sodronytekerületei közötti kölcsönös távolságtól és szükségképpen megfelelő mérvben kisebbednek, ha a sodronytekerületek távolságát kisebbnek választjuk, mivel ez utóbbi esetben az egyes sodronytekeriiletektől számított kisebb távolságban metszik egymást az azokból kiáramló áramvonalnyalábok és így a besugárzandó elektródát közelebb kell állítanunk, ha meg akarjuk gátolni, hogy az áramvonalak, még mielőtt az említett elektródát élérnék, kölcsönösen kereszteződjenek, ill. egymást megsemmisítsék. Egyetlen egy drót helyett dróthálózatot, drótfonatot vagy drótszövetet is lehet alkalmazni, melybe a szigetelőt beillesztjük, mely szövet szemei az elektródák távolsága szerint 3—8 művesek lehetnek. Ily elektródák nemcsak teljes platinalemezként hatnak, úgy hogy alkalmazásuk által ezen drága fémnek nagy mennyiségét megtakarítjuk, hanem új műszaki hatásnak elérését is lehetővé teszik azáltal, hogy a drótoknak fölületei rendkívüli nagy áramsűrűséggel dolgoznak egy lemeznek 10—15-szörös áramsűrűsége vei, minek következtében azok oly műveletek foganatosítását is teszik lehetővé, melyeket az ismert elektródák egyikével sem lehetett véghezvinni. Legelőnyösebben működnek ily bipoláris elektródák, mivel az áramhozzávezetés elesik. Ily elektródák elektrolytikus készülékben való gyakorlati alkalmazása czéljából pl. a 2. ábrában föltüntetett elektródánál az a lemezt, mely körűi a drót megfelelő távolságú göngyölésekben van elhelyezve, az üvegből, porczellánból, guttaperchaból, kaucsukból, celluloidból és hasonlókból készült d léczeknek vagy oldalrészeknek hornyaiba toljuk, melyek egyrészt a két elektróda közötti távolságot határozzák meg és ezt állandóan megtartják és melyek másrészt az elektrolytnek két elektróda között lévő részét más két ily elektróda között lévő résztől elválasztva tartják és ezáltal a mellékzárások által keletkező áramveszteségeket meggátolják. Az 5. és 6. ábrák kereszt- és hosszmetszetben mutatnak ily kétsarkú elektródákkal ellátott elektrolytikus készüléket. A párhuzamosan egymás mellé állított elektródáknak d oldalrészeit ebonitból készült/'vonó rúdak által tartjuk össze, melyek ezen oldal részeknek megfelelő fúratain és a véglemezek fölé helyezett g keresztdarabokon mennek át; ezen részeket aztán erősen összecsavarjuk. Az így előállított elektródatömböt a h kádba állítjuk, mely fenekén az elektrolyt számára az i bevezető csővel és oldalt a k csatornákkal és az l kifolyási csövekkel van ellátva. A véglemezek, melyek előnyösen platinahálókat alkalmazunk, és melyeknek drótjai szorítóval egyesíttetnek, a c1 szorítók által vannak valamely áramforrásnak sarkdrótjaival összekötve. A beömlő elektrolyt az elektródalemezek közt egymástól elkülönített rétegekben száll föl, a szabadon fekvő drótok hatása által folbontatik és ezen czélra d1 nél a lemezek egyik oldalán rövidebbre vett és csatornaszerűen alakított d oldalrészeken lefolyik a kádnak k csatornájába, melyből az aztán az l csöveken át kifolyatik. A dróthálókból vagy szövetekből előállított elektródákat oly módon is lehet foganatosítani, hogy két, az a szigetelő oldalfölületein elrendezett b platinahálót az a lemeznek egy lyukába tömített, platinával bevont b1 réz-csapszöggel vagy több ily csapszöggel áramvezetően kötünk össze egymással, a mint ez a 3. és 4. ábrákból látható, vagy hogy a b platinadrótot sorvarratok alakjában húzzuk a megfelelő lyukakkal ellátott a lemezen át, úgy hogy az utóbbiaknak mindkét oldalfölületén számos rövid drótdarab szabadon fekszik, melyek a lyukakon át vezetett drótrészek által vezetően vannak egymással összekötve. Magától értetődik, hogy a lemezeknek lyukait egy, az elektrolysisnél föllépő anyagok által meg nem támadható anyaggal kell kitölteni, hogy az elektrolyt átömlését megakadályozzuk. Ily elektródákat ép úgy lehet elektrolytikus készülékké összeállítani, a mint az az 1. ábrában föltüntetett elektródáknál le volt írva.
