9014. lajstromszámú szabadalom • Assyrichron-mótorrendszer egy vagy többfázisú áramokhoz

— 2 — lyével egy egyenáramú gép táplál, továbbá egy csillapító vezetékből, melyet bizonyos számú réz pálcza képez és melyek a sarko­kon a légtér közvetlen közelében mennek át, és melyek két vége a gerjesztő mág­nesek két oldalán alkalmazott réz- vagy bronzgyűrű segélyével van kapcsolva. Minthogy az M mótor gerjesztő mágne­seinek tekercselése a tápláló vezetéktől ágazik el, az utóbbi transzformátornak te­kinthető. melynek primar tekercselését a gerjesztő mágnes tekercselése, secundér te­kercselését pedig a fegyverzet tekercselés képezi. Ha az 1 gerjesztő mágnes gerjesztő áramának frequencziája, a gép által fejlesz­tett mágnesező erő két forgató mezőt fog létesíteni, melyek az 1 gerjesztő mágnesre viszonyítva egyenlő sebességgel forognak, de melyek forgás értelme ellenkező. Minthogy az N mótor C\ C\ C\ ... . csévéi az M mótor Ct C2 C3 csévével ellen­kező értelemben vannak kapcsolva, az előb­biekben oly áramok gerjednek, melyek utóbbiakban gerjedt áramokkal egyenlők, de ellenkező irányúak. Tehát az N mótor J gerjesztő mágnese két ^ szögsebességű forgató mező székhelye, melyek ellenkező értelemben forognak. A mezők erőssége igen csekély, mint­hogy a J gerjesztő mágnes E csillapító ve­zetékein mennek át. Ha a J gerjesztő mág­neseket o) szögsebességgel forgásnak indít­juk, a vele egy értelemben forgó mező se­bessége — w, míg az ellenkező értelem­ben forgó mező sebessége a csillapító veze-1 tékre viszonyítva ^ -}- w. A csillapító vezeték azt idézi elő, hogy a mótor sebes­sége közel y lesz, tehát a mótor synchron forgásnak indítható, minthogy a I) csévén egyenáramot vezetünk át. Ha a synchronismust ily módon elértük, a csillapító vezeték a vele egy értelemben forgó mezőre hatást gyakorolni nem fog, de az ellenkező értelemben forgó mező ki­fejlődését majdnem teljesen meggátolja. A D vezeték által fejlesztett méző a meg­levővel összegeződik, és ennek hatását na­gyobbítja. Minthogy a és C\, C2 és C\ csévéli ellenkező értelemben vannak kapcsolva az egymással kapcsolt csévékben fejlődő elek­tromótorikus erők egymással egyenlők. így tehát az M motorban egyetlen mező kelet­kezik, mely az N motorral egy értelemben forog és melynek erőssége a D tekercselés által fejlesztett áram erősségétől függ és az 1 gerjesztő tekercselésnek a mező ger­jesztése czéljából watt nélküli áramokat szolgáltatnia nem kell. így az M főmótorban erős, az indítást lehetővé tevő mező keletkezik, melyet tény­leg a I) tekercselésen átmenő egyenáram szolgáltat. A vezeték által szolgáltatandó watt nélküli áram intenzitása tehát az indí­tás pillanatában is zérus vagy esetleg ne­gatív lehet. Ha az M mótor már mozgásnak indult és ha egy bizonyos L1 szög sebességet elért, az ^ sebességgel forgó mező a fegy­verzettel szemben ^ — Q sebességgel fo­rog. A segédgép tehát — O frequen­cziájú elektromótorikus erőt szolgáltat, ugyanaz áll az N mótor fegyverzetéről is. Eme fegyverzet sebessége tehát ü nö­vekedtével csökken, és ha a főgép sebes­sége igen naggyá lesz, az N mótor csak minimális sebességgel fog forogni, ha pl. ~ = 40, perczenként csak 1—2 fordula­tot végez. Következik ebből, hogy az N segédmotor az indítás rövid időszaka alatt igen nagy­sebességgel forog, mely hosszabb ideig fön­tartható nem volna. Minthogy a gép ger­jesztő mágnes törzseit mágnesező áram fre­quencziája csak rövid ideig igen nagy, a törzsök nagy mértékben telíthetek. A segéd­motor méretei tehát a főmotor méreteivel szemben igen kicsinyek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom