8468. lajstromszámú szabadalom • Földalatti vezetékes villamvasúti rendszer

— 4 födő által javítások stb. mindig könnyen eszközölhetők. Az l lx

sínpár hossz- vagy kereszttalpfákon a k l\ fősínpár mellett, vagy pedig a vágány közepén egymástól és a k kt

sínektől lehetőleg jól elszigetelve volna elhelyezendő ; ezenfölül pedig a sínek közötti teret koczkakövek helyett jobb szigetelés kedvéért aszfalttal is lehetne burkolni. A csatorna pedig helyenkint az esetleg beszivárgó víz lecsapolása végett levezető csőtoldatokkal is ellátható. Az S fogaskoszorú és T fogaskerék helyett, talán még czélszerűbben többszörös kerékáttétel volna használható, a melyet aztán az M dinamóval együtt az utezai por és piszok behatolása ellen egy megfelelő vódőburok foglalna körül. A csatornában elhelyezett 1 2 3 és 4 áramvezetékek keresztmetszetei a rajtuk keresztül haladó áramerősségeknek megfelelően választandók és közülök kettő-kettő, helyenkint p. o. kátrányba vagy olajba áztatott fa vagy egyéb szigetelőanyagokra van megerősítve, ez azonban nem zárja ki azt, hogy ezek elszigetelt megerősítése esetleg más, czélszerűbb módon is ne legyen eszközölhető. Az említett négy vezeték közül az 1 és 2 az M dinamó és N mótor a 3 és 4 pedig az áramfejlesztő központon elhelyezett primér dinamó és a W kocsimótorok összekötésére szolgál; még pedig akként, hogy az 1 és 3 vezeték épp úgy, mint az l és k sínek rész vezetékeket (Theilleiter) a 2 és 4, valamint Bi ^ 68 sínek pedig folytonos vezetékeket képeznek. A 4 és kx

vezeték a központi dinamók által az egyes csomópontokon kábelekkel tápláltatik, az áram visszavezetésére azonban a keresztszelvény nagyítása, illetve a feszültségveszteség csökkenése végett a kx sínt a K csatorna öntöttvas-falával is össze lehetne kötni. A csatorna keresztmetszete a benne haladó kontakthajó kis méretei folytán szintén igen kicsiny lehet. Kettős vágányoknál gazdasági szempontból mind a két vágány részére egy közös csatorna volna alkalmazható, még pedig, a mint az előbbiekben említve lett, a vágányokhoz képest bármely helyen, az út testébe a fölszínen, vagy pedig a föld alatt csak a méretezést kell megfelelően választani. A 4-ik ábra vázlatosan egy oly villamvasúti rendszert tüntet elő, melynél úgy a motorkocsi, mint a csatornában mozgó kontakthajó is több fázisú (a mellékelt 4-ik ábrán 3 fázisú) motorok által hajtatik. A vágányon haladó kocsi W motorához az áramot a k k k sínekből az A A A gördülő vagy csúszó kontaktusok vezetik; míg az áramzáró kontakthajó N motorához az áram a főáramkörtől az Hl síneken haladó B B B kontaktusok, az ezen sínekkel vezető összeköttetésben lévő és a K csatornában elszigetelve elhelyezett 5 6 7 vezetékek, valamint az ezeken gördülő g g g kontaktusok segélyével vezettetik. A sínek közül a két szélső, tudniillik a melyeken a motorkocsi futó kerekei haladnak, az áramot a pálya mentén végigvezeti, míg a többi, a 4 sín, egymástól elszigetelt részvezeték, vagyis bizonyos közökben meg van szakítva, az áramot tehát csupán ott vezeti, a hol a motorkocsi éppen elhalad. A K csatornában elhelyezett 1 2 3 és 4 vezetékek közötti összeköttetést a motorkocsival egyenlő sebességgel haladó kontakthajó h hx

kerekei közvetítik. A motorkocsi és kontakthajó egyenlő sebességű mozgásának szabályozására pedig itt is, mint az előbbi rendszernél a p és q tárcsa, illetve az ezeken súrlódó % és abc kefék szolgálnak, mely utóbbi szerkezetnél azonban az m és n elektromágnesek a három fázisú rendszer két vezetékénél alkalmazandók. 'A motorkocsin lévő H H tengelyre itt az M dinamó helyett 2 induktor van fölszerelve, melynek az a rendeltetése, hogy az N mótor áramkörét mindannyiszor megszakítsa, valahányszor a motorkocsi is megállt. Ez az által történik, hogy az I induktor csakis a H tengely forgásánál szolgáltat a vele vezető összeköttetésben lévő T elektromágnes részére áramot; minek folytán menetközben a T elektromágnes az R kétkarú emeltyű egyik végét folyton magához vonz-