8127. lajstromszámú szabadalom • Újítások önhajtású kocsikon
— 2 — zátoron keresztül a d2 csövön át a B tartályba szállítja. Az említett C kamra a c1 cső segélyével a b b csövekkel is áll összeköttetésben. A D kondenzátor hengeres tartályból áll, melyen az aránylag nagy átmérőjű I)2 cső terjed végig; ezen csőnek Ds Dl végei nyitottak és akként vannak elrendezve, hogy azok a kocsi mellső és hátsó vége felé vannak irányítva, úgy hogy midőn a kocsi egyik vagy másik irányban halad, ezen csövön folytonos hűtő légáram hajtatik keresztül, mely a D kondenzátorba ömlő vizet hűtve tartja. Ezen kondenzátor azonkívül közepén a D6 nyílással bír, mely utóbbi a IP csőbe torkol. A másik D1 kondenzátor egy vagy több csavart vagy görbített csőből áll, mely csövek előnyösen úgy vannak elrendezve, hogy a kondenzátornak hosszirányába eső tagjai a mótorhenger középvonalával párhuzamosan fekszenek ('2. ábra), oly czélból, hogy a kocsi haladásakor keletkező légárammal szemben csak csekély ellentállást fejtsenek ki. A 1)1 vízhűtőnek csöveit előnyösen vékony fémből készítjük és azoknak lehetőleg csekély átmérőt adunk, hogy a légáram a lehető legnagyobb fokú hűtő hatást fejthesse ki. Egy ily csöves 1>1 vízhűtő helyett természetesen egész csoport ily hűtőt alkalmazhatunk. A fönt leírt berendezés a víznek hűtését és a gőznek sűrítését a kocsi haladásakor keletkező légáram segélyével közvetíti, és a mint látható, egyszerű szerkezettel és csekély súllyal bír és aránylag igen kis tért foglal el; a levegő itt a keringő víznek tetemes fölületére van behatással, miáltal a hűtő hatás is fokozottabb. A 3. és 4. ábrákban F a kocsi alvázát, G a hátsó kerekeket, II a mótorhengert, I a motor által működtetett hajtótengelyt, J a közlőtengelyt jelöli. Ez utóbbi a j j lánczkerekeket hordja, melyek lánczok segélyével vannak a G kerekek forgási tengelyére szerelt j1 j1 lánczkerekekkel összekötve. Ugyanazon J tengely még a K szíjdobot is hordja, melynek két oldalán a laza K1 K2 korongok ülnek. Az említett Ií korong differencziális áttétellel bír, mely az önhajtású kocsiknál használtatni szokott áttételek bármelyike lehet, úgy hogy azt itt részletesen leírni fölösleges. Az L L korongok szilárdan vannak az I hajtótengelyre erősítve, míg az M korong lazán van ugyanezen tengelyre szerelve. Az N, XL A2 szíjak az I hajtótengelyt a J tengellyel kötik össze; ezen szíjak közül N és A7 1 keresztezettek és a kocsit előre hajtják, még pedig a szerint, a mint az egyik vagy másik érvényesül, kisebb vagy nagyobb sebességgel, míg az N3 szíj nyitott és állásában a kocsiváz által hordott n2 tartóra /iMiél forgathatóan szerelt n emeltyű által tartatik meg. Ezen emeltyűnek belső, villás vége körülfogja az említett szíjat, míg külső vége az «3 vezető csigákon végigfutó végnélküli zsinór vagy láncz segélyével az /i4 kézi emeltyűvel van összekötve, mely a kocsi kezelőjének kezeügyébe esően van elrendezve. A kocsi sebességének módosítása czéljából a keresztezett szíjak előnyösen szíjvillák segélyével állíttatnak el. (5—8. ábrák.) Midőn az egyes szíjak a 4. ábrában föltüntetett állásban vannak, a kocsi az N1 szíj által nagy sebességgel hajtatik előre, a mikor is az Ar szíj a laza 10 korongon, az A7 2 szíj pedig a laza M korongon fut. Az n* kézi emeltyűnek a 3. ábrában, pontvonalozottan föltüntetett állásba való hozatala által az n szíjvető emeltyű az A'2 szíjat a laza .1/ korongról a keskenyebb L korongra veti át, miáltal a kocsi mozgása ellenkező irányúvá lesz és a kocsi hátrafut. Az nl kézi emeltyűnek normális állásába való visszafordításánál az n emeltyű az N2 szíjat eredeti állásába veti vissza, úgy hogy a kocsi előre halad, még pedig oly sebességgel, mely attól függ, hogy az N NL szíjak közül melyik hajtja a K szíjdobot. Hogy valamely önhajtású kocsit kellőképpen kormányozhassunk, nemcsak az szükséges, hogy módunkban álljon a kocsit megállítani és hátrafelé hajtani, hanem kell, hogy lehetővé tegyük a mozgás sebességének gyorsabbról lassúbbra és viszont való könnyű és gyors módosítását, anélkül
