8004. lajstromszámú szabadalom • Vágányfék rendező pályaudvarokon
vagy a fékezésre alkalmassá tegye, vagy pegig meggátolja, hogy a lassan közeledő kocsit fékezze. Ép úgy kell a vágányon egy berendezésről gondoskodni, mely meggátolja, hogy a féktuskó előbb húzassák vissza, mielőtt a kocsi összes tengelyei a tugkó fölött el nem haladtak. A féktuskó egy öntvénydarabból áll, mely az a sín bordájában van elhelyezve és melynek mellső vége valamivel a futósín fölső éle fölé emelkedik ki. Ez az öntvény elől a futó kerekek sugara szerint görbül, úgy, hogy ha a kerék a sín fölső éléről a féktuskóra fölfut, a sínről leemelkedik és a féktuskóra ül. A tuskó hátsó végén egy g kerék van, mellyel a féktuskó tovább gördül (4. ábra). A féktuskó egy megfelelő üregében van a másik h kerék, melynek tengelye a féktuskó kis pofájában levő egy-egy előre lejtő i hasítékba van ágyalva és au nak karimája a sínt nem éri. A basíték ezen vége ezért némileg mélyebb. Ezért a h kerék vagy a mellső, vagy a hátsó helyzetbe juthat. A h görgő k tengelye az egyik oldalon a féktuskóból ki áll és az e zár hatása alatt áll. A zár (9. és 10. ábra) egy m lemezből áll, melynek a 9. ábrán látható kimetszése van. Ebben megfelelően vezetve egy második n lemez tolható el. Erre a második le, mezre támaszkodik a h görgő k tengelye, és ennek következtében a görgő az i hasitékbail a legmagasabb helyzetben van. Az m lemezen van az o körül forgatható o1 kaimelynek mozgatásával a p vonórúd közvetítésével az n lemezt vissza lehet húzni, hogy a h görgő előre csússzon. Az m lemez a q2 tengely körül forgatható és a ql ellensúly által van a kellő helyzetben tartva. Az x nyíl irányában ható vonzó erő az y nyíl irányában forgatja az m lemezt úgy. hogy az m lemez ezen forgatásával a féksaru a vágányról leemeltetik. A vágányfék működés módja a következő : Ha valamely kocsi a z nyíl irányában nagyobb sebességgel közeledik, ez az r nyomó sín vagy egy emelő fölött fog elhaladni, tehát az o1 emelőkart a p vonórúd segélyével visszahúzza. Minthogy a kocsi sebessége nagyobb, az o1 kar visszafelé fog mozogni, mielőtt a h görgő az i hasíték legmélyebb pontjához jutott volna. A görgőt tehát az o1 kar visszatolja, a kocsi a féktuskóhoz ér és erre fölfut, ezenközben pedig leemelkedik a futó sínről. Ennek következtében a kocsit fékezzük, mert a kocsi a féksarút magávaj viszi és így a sebességét csökkenti. Minthogy a barázda mélysége nagyobbodik, a féksarú az a sín vége fölé ugyancsak siilyed, a kerék a sínre fekszik és a féktuskót a kerék koszorúja a sínről oldalt letolja. Míg a féksarú előre haladt, a <• súlyt fölemeli. de az.s fék (7. ábra) meggátolja, hogy a féksarú ismét visszafelé mozogjon. Ha azonban a kocsi a t emelőhöz jut. a tl rudazat a féket kiváltja és a sarú visszafelé mozog. ; Ha a kocsit fékezés által megállítottuk, a kereke lecsúszik a féksarúról. a kocsi kissé hátra felé mozog, a h görgő eljut a legmélyebb pontjába és a lassan mozgásnak induló kocsi a féksarút maga előtt tolja, úgy, mint azt a következőkben le fogjuk írni. Ha a kocsi lassan mozog a fék felé. az r nyomósínre vagy emelőre hosszabb ideig hat. tehát a h görgő eljuthat a legmélyebb helyzetéig. Ha már most a kocsikerék a féksarút éri, erre nem fut föl. hanem a súrlódás következtében a h görgőt az u2 nyíl értelmében forgatja (4. ábra), tehát az egész féksarút magával viszi, oldalt letolja és végül a megfelelő készülék a sarut ismét vissza húzza, a nélkül, hogy a saru fékező hatást gyakorolt volna. A h görgő visszafelé való mozgása lei van zárva, minthogy a forgó mozgása a legmélyebb helyzetében tartja. Ha a kocsi a z2 nyíl (1. ábra) irányában jön, a féksarú mozgását megakasztaná. Hogy ez ne történhessen, az e zár lefektethető. A közeledő kocsik a v nyomósínt vagy emelőt működtetik, mely a v1 rudazat segélyével az u1 szögemelőt működteti. A w emelő segélyével a zárnak ellensúllyal terhelt w1 karja fölemelkedik és a zárt átfordítja. Az x1 horog a szögemelőt eme helyzetben tartja mindaddig, mig a kocsi az y emelőn, mely a z1 rúddal egy horog segélyével* van összekötve, át nem haladt, és így á szögemelőt
