7993. lajstromszámú szabadalom • Új fémfúrási eljárás és berendezés

között fekszik; ez utóbbiak közé van helyezve a lyukasztandó fémdarab is. A 2. ábra előlnézet, melynél egyes részek le vannak törve, hogy az azok mögött lévő szerkezet láthatóvá váljék. A 3. ábra a korongok alakjának és elrendezésének egy módosítását mutatja be részben metszett fölülnézetben. A 4. ábra ugyancsak egy módosítást tüntet föl, melynél a korongoknak divergáló fölületei akként vannak elrendezve, hogy azok a fémdarabnak a köztük fekvő kúpos töviscsúcs által megfúrt és kitágított részére hatnak. Az A, fí korongok párhuzamos síkokban feküsznek és az a, b tengelyek végére vannak szerelve, melyeknek közép vonalai szintén párhuzamosak és ugyanazon vízszintes síkban feküsznek. Ezen tengelyeket bármily alkalmas állványzatra szerelhetjük és azokat tetszőleges fogas vagy egyéb hajtómű közvetítésével forgathatjuk. A korongoknak működő része közel fekszik azok kerületéhez, és mivel a tengelyek nem esnek egy vonalba, az egyik korongnak baloldala a másiknak jobboldalával áll szemben A korongok, a mint ezt a berajzolt nyilak jelzik, ugyanazon irányban forognak, úgy hogy azok a közéjük illesztett és azoknak szemben fekvő fölületeivel érintkező fémdarabot forgatni fogják; ha a fémdarab kevéssel a korongok tengelyeinek síkja alatt vagy fölött illesztetik be, úgy hosszirányú mozgás is közöltetik vele. Az 1. ábrában a korongoknak működő fölületei az A korong sík <• felületének egy része és a B korong külső kúpos c1

föliilete; a c fölületnek külső átmérője egyenlő a kúpos c1

fölületnek belső átmérőjével. Az ezen két fölületi átmérő által képezett élek szemben feküsznek egymással, úgy hogy a fémdarab átjáratására szolgáló köz ezen ponton a legszűkebb, a mint ez a rajzban az A—X vonal által jelölve van. Előnyös a fúrási hossztengelyt a korongok középpontjai alatt elrendezni, a mint ezt a 2. ábra mutatja; ezen czélra alkalmas szerkezetű G vezetőtömböket használunk, melyek a fémdarabokat a kellő állásban megtartják. Ez utóbbiakat a legtágabb ponton vezetjük a megmunkálási közbe, tehát közel az Y—Y vonalhoz, a hol azokat a korongok megfogják, forgatják és fokozatosan előretolván, be- és keresztülhúzzák a köznek X—Á' vonalánál lévő legszűkebb ponton az M tövisnek csúcsára és innen az utóbbinak szárára, a hol azonban a korongok már nem hatnak a fémdarabokra. A korongoknak elrendezése és alakja olyan, hogy azok a fémdarabja nyújtó hatást gyakorolnak, a nélkül azonban, hogy annak rostjait elcsavarnák, minek eredményeül oly kész megfúrt fémdarabot nyerünk, melynek lényegében véve egyenes, feszültséggel nem bíró rostjai egymással párhuzamosak, a mi a jelen találmánynak főtörekvését és czélját képezi. Ezen eredményt azáltal érjük el. hogy a megmunkálandó fémdarabnak a korongok közé való illesztés folytán lényegében egyenletes sebességű forgó mozgást kölcsönzünk. Az A', X pontnál, a hol a megmunkálási köz legszűkebb és a korongoknak a fémdarabra gyakorolt nyomása a legnagyobb, a két korongnak x. x1

sugarai egyenlők és következésképen a fémdarabnak ezen ponton kölcsönzött sebessége is azonos. Az Y— Y vonalnál az egyik korongnak y sugara kisebb, mint a két korongnak közös ./•, xl sugarai és a másik korongnak szembenfekvő y1

sugara arányosan nagyobb a közös x, x1 sugárnál, úgy hogy a két korong által az Y—Y vonalnál a fémdarabra gyakorolt forgató hatás lényegében ugyanaz.mint az X—X vonalnál; vagyis más szavakkal, az A korongnak kerületi sebessége az y sugárnál csekélyebb, mint x sugárnál és következésképen a fémdarabja gyakorolt forgató hatása is 7-nál csekélyebb, mint X-nél, de a másik B korongnak kerületi sebessége a szembenfekvő yx

sugárnál annyival nagyobb, mint az x'-nél. a mennyivel y-wiú csekélyebb, mint x-nél, úgy hogy a fémdarabra gyakorolt tényleges forgató hatás a két korongnak kisebb illetve nagyobb y, y1

sugarai helyén ugyanaz, mint a közös x, x1

sugaraknál, tehát szükségképen az Y— Y vonalon belül a korongok behatásának alávetett fémdarab