7993. lajstromszámú szabadalom • Új fémfúrási eljárás és berendezés
3 — lényegében ugyanazon sebességgel fog forgattatni, mint annak az X, X vonalnál fekvő része. Ugyanezen viszonyok forognak fenn a korongoknak minden az X—X és Y— Yvonalak között fekvő pontjaiban, vagyis az egyik korongnak nagyobb sugarával és nagyobb kerületi sebességgel mindig a másik korongnak kisebb sugara és csekélyebb kerületi sebessége áll szemben, úgy hogy gyakorlatilag nem fordulhat elő. hogy a fémdarabnak egyik része gyorsabban forgattatik, mint annak másik része. A fémdarabnak a korongok között lévő egyes részeinek kölcsönzött sebességek között beállható némi különbözetből nem szánnazhatik a fémdarabnak elcsuszamlása, mivel az utóbbinak átmérője X— X-nél valamivel kisebb, mint Y—F-nál, úgy hogy a fémdarab el nem csúszhatik és midőn elhagyja a korongok közötti megmunkálási közt, rostjai lényegében vévén teljesen egyenesek. A fémdarab átmérője az X, X és Y, Y átmérők között nem azért csökkentetik, hogy az anyag tömöríttessék és a fém nyújtassék, hanem egyszerű eredménye vagy következménye a megmunkálási köz szűkítésének, mely szükséges, hogy a fémdarabnak a hengerek által való előreszorításához és a lyukasztó tövis ellentállásának legyőzéséhez szükséges és elegendő súrlódás létrejöttét lehetővé tegyük. Ha rudakat vagy csöveket hidegen vagy alacsony hőmérsékletnél főleg csak kiegyenesíteni, csiszolni vagy simítani akarunk, gyakorlatilag nem lép föl ellentállás a fémdarabnak hosszirányú mozgásával szemben, úgy hogy a megmunkálási köznek oldalföliiletei párhuzamosak lehetnek, mivel ekkor csak csekély súrlódásnak kell létesülnie a hengerek és a fémdarab között, hogy ez utóbbi a munkaközön keresztiilhajtassék és hogy az két korongnak szembenfekvő fölületei által forgattassék De midőn, mint a jelen találmány gyakorlati foganatosításánál, a lágy vagy plasztikus fémet meglehetős erővel kell hosszirányban eltolnunk, hogy legyőzhesse a lyukasztó tövisnek ellenállását, szükségessé válik a köz oldalfelületeinek oly elrendezése, hogy a fémdarabra annak bizonyos hosszúságú darabján folytonos nyomása gyakoroltassék. Ezen czélt a jelen találmány szerint azáltal érjük el. hogy a munkaköznek nagyságát annak munkakezdő Y. Y pontjától az X, X pontig csökkentjük, a mikor is ezen csökkentésnek mérve és a konvergáló fölületek hosszasága a mindenkori körülményeknek és föltételeknek, mint pl. a fém nyújthatóságának, a lyukasztó tövis ellenállásának, megfelelően választandó. A mellékelt rajznak ábrái inkább schematikus jellegűek és nem is volt czélunk azokban a korongoknak és azok mimkafölületeinek a mindenkori körülményekhez mérten választandó méreteit és arányát föltüntetni. Az A korongnak külső, kúpos d fölülete és a B korongnak belső dL kúpos fölülete egymással olyan szöget képeznek, hogy azok a fémdarabnak a tövis behatolása által előállított csöves részét nem érintik és arra behatással nincsenek. Ezen divergáló fölületeknek szögei a tövis alakjától és a fémdarabnak a tövis által előidézett kitágításától függnek. A fémdarabot csak csekély mértékben kitágító vékony tövis alkalmazásánál az említett fölületeknek csak csekély mérvben kell divergálniok, a mint ez az 1. ábrában van föltüntetve, a hol is a B korongnak belső kúpos dx fölülete el van hagyva, mely korongnak sík fölülete elegendő mérvben divergál a fémdarab tengelyétől. úgy hogy azzal érintkezésbe nem jöhet. A 3. ábra a jelen találmány szerint alkalmazott korongoknak egy módosítását tünteti föl, melynél a d és d1 divergáló fölületek vannak elhagyva. A 4. ábra a korongoknak egy más módosítását mutatja be, melynél a korongoknak kúpos föliiletei a fémdarab kilépési oldalán oly szög alatt állnak egymáshoz, hogy ezen fölületek a. fémdarabnak a kúpost tövist környező részével érintkezésbe jutnak, úgy hogy azok a fémdarabnak külső fölületére tömörítő vagy inkább hengerlő és,simító hatást gyakorolnak.
