7853. lajstromszámú szabadalom • Eljárás likacsos fémek elektrolytikus előállítására
- 2 — ség által (400 Ampere w2 -ként szobahőmér- 1 sékletnél) először poralakú rezet kapunk és azután kisebb áramsűrűséget használunk, míg a csapadék sötét szine az elektrolytréznek ismeretes világosvörös szinébe ment át. Ezután ismét növeljük az áramsűrűséget rézpor előállítása végett, mely az áramsűrűségnek újból való leszállítása által likacsos tömeggé erősíttetik meg és így tovább szabályos változatban. Ha egészben csekélyebb áramsűrűségekkel akarunk dolgozni, akkor kevésbé concentrált oldatot veszünk. Ólomnál hasonlóképen járhatunk el; azonban jobb, ha az ólmot nem poralakúan, hanem lemez- vagy mohalakú kristályokban csapjuk le. Erre a czélra olyan áramsűrűség alkalmas, mely a középen fekszik a között, mely szivacsos (poralakú) és a között, mely tömör ólmot választ le. Ezt bizonyos ideig hagyjuk hatni; ezután kisebbítjük az áramsűrűséget. hogy a lapocskák, melyek eleintén igen finomak, tartósabbakká tétessenek. Ennélfogva az eljárásnak azon kiviteli módozata, mellyel egy laza és egy tömör fémcsapadék szabályos változata által likacsos fémet nyerünk, jellemezve van két olyan különböző és megkülönböztethető áramsűrűség által, hogy az egyik laza. a másik tömör fémet csap ki. Az alkalmazandó áramsűrűség abszolút nagyságát minden fürdő számára, melynek qualitativ összetétele, concentratiója és hőmérséklete ismeretes, legjobb kísérletileg megállapítani. Ki kell emelnünk, hogy a két áramsűrűség egyetlenegy változtatása elegendő, hogy egy réteg likacsos fémet kapjunk. Ezen változás periódusainak száma alkalmazkodik a likacsos fém vastagságához, melyet minden egyes esetben elérni akarunk. Említettük már, hogy ha pl. likacsos réz számára nagy áramsűrűséggel akarunk dolgozni. a galvanoplastikának közönséges savanyú rézfürdője ajánlatos, hogy azonban egészben véve csekélyebb áramsűrűségnél csekélyebb concentratioval bíró fürdő használandó. Ez már most magában foglalja az eljárásnak következő megváltoztatását. A helyett, hogy a fiirdőfolyadék ugyanazon concentratiója mellett az áramsűrűségeket változtatjuk, változtathatjuk állandó áramsűrűség mellett a fürdő coneentratióját. Sőt ezen — külsőleg tekintve — uj eljárás lényegében teljesen azonos az eredetivel-Mert kölön végzett kísérletek megmutatták, hogy a fémcsapadék szerkezetét az áramsűrűség aránya az elektrolyt sűrűségéhez szabja meg akképen, hogy a fém annál lazábban csapódik ki. minél nagyobb ezen arány és annál tömörebben, minél kisebb az. A fönt nevezett fémszerkezetek változását elérjük tehát azáltal, ha az áramsűrűségnek az oldat concentratiójához való ezen arányának értékeit változtatjuk, tehát vagy úgy, hogy egyedül az áramsűrűségeket vagy csak a concentratiókat vagy harmadszor egyidejűleg mind a kettőt változtatjuk. Tényleg az utóbbi bizonyúlt a legelőnyösebbnek, azaz legjobb laza fém előállítására magasabb áramsűrűséget használni, az oldatnak csekélyebb concentratiója mellett és a tömör fém készítésére a nagyobb concentratiót aránylag csekélyebb áramsűrűség mellett. Továbbá említettük már föntebb, hogy a hőmérséklet is befolyással van az áramsűrűségek megválasztásánál. Ebből a czélból végzett kísérletek eredménye gyanánt kitűnt, hogy a fémcsapadék szerkezete az áramsűrűségnek a hőmérséklethez való arányától akképen függ, hogy általában minél nagyobb ezen arány, a fém annál lazábban és minél kisebb, annál tömörebben csapódik ki. A magasabb hőmérsékletnek tehát concentráló hatása van az elektrolytre. Magasabb hőmérsékletnél tényleg az elektrolytnek több molekulája jut ugyanazon időben a kathód közelébe, mint alacsony hőmérsékletnél. Látszólag ez a fő oka a hőmérséklet befolyásának. A hőmérséklet fokozása által megnagyobbodott dissiociatio is előidézheti a fém-ionok nagyobb coneentratióját. Ugyanazon áramsűrűség és eoncentratio mellett tehát elérhetjük a fémcsapadékok változását a hőmérséklet változtatása által. Általában azonban a legelőnyösebben dolgozunk, ha laza fém számára a magasabb áramsűrűséget használjuk alacsony hőmérséklettel és csekélyebb eoncentratio mellett, és a
